2012. március 5., hétfő 12:08

Boldog Meszlényi Zoltán püspök március 4-én adta életét hitünkért, egyházunkért. Csendben és hivatalos halálhír nélkül, névtelenségben vetették el, mint Krisztus gabonáját, de az Isteni élet dicsőségébe emelkedett. Példája ma is megvilágítja keresztény életünk és sorsunk mélyebb értelmét és igazi értékét – mondta Erdő Péter bíboros a Meszlényi Zoltán liturgikus emléknapján bemutatott szentmisén.

Az esztergomi bazilikában celebrált szentmise homíliájában Erdő Péter kiemelte: Meszlényi Zoltán püspököt mindig a lelkek üdvösségének, az egyház szabadságának elve vezette. A hit és a Krisztushoz való hűség világos felismerésénél fogva már fiatal korában tisztán felismerte azokat a történelmi helyzeteket  amelyekben az egyház élt. Rámutatott azokra az  ellentmondásokra is, amelyeket az egyes történelmi korszakok hoztak az egyház életében. Őszintén kereste annak a módját, hogyan működhet együtt az emberek valódi java érdekében az egyház a világi társadalommal és annak vezetőivel.

Ez a tiszta és világos, őszinte beszéd, a halk szavú, tudós püspök hite, hűsége és következetessége vált drámává élete végén. A sztálinizmus nem kereste vele sem az őszinte párbeszédet; akadályt látott személyében, amelyet el kell távolítani.

Kérjük Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását, hogy mi is felismerjük a helyes cselekvés útját, és minden dolgunkban hűségesek legyünk Isten akaratához – fogalmazott a bíboros.

A szentmise végén Erdő Péter őszinte örömének adott azért, hogy sok családtól hallotta: kérik Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását. Szükségünk van ma is az ő közbenjárására – mondta.

A szentmise végeztével a bíboros és az asszisztencia a Boldog Meszlényi Zoltán földi maradványait és ereklyjét őrző mellékoltárhoz vonult, ahol imát mondott.

Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án Hatvanban, sokgyermekes családban született. Kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából a római Gregoriana Egyetemen hallgatott teológiát. 1912 júliusában filozófia doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt 1915-ben Innsbruckba kényszerült, ahol a Leopold-Franzens Egyetemen tanult tovább, ott szentelte pappá október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök.

A teológiai doktorátus megszerzése után visszatért az esztergomi egyházmegyébe, s Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. Egyre jelentősebb feladatokat bízott rá, így 1917 tavaszán már érseki levéltáros és szertartó lett. A fiatal papot 1920-ban az Esztergomi Érseki Főszentszék jegyzőjévé, majd érseki titkárrá nevezték ki. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, így 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett.

Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1927-ben jelent meg Házassági köteléki perek című műve. A következő évben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara bekebelezett hittudorrá választotta. Székfoglaló értekezését a Szent István Akadémián a kánonjogi tanulmányok fontossága témában tartotta 1930-ban. 1934-től az Egri Érseki Jogakadémia egyházjogi magántanáraként működött, 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést, és ugyanebben az évben a Hittanárokat Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.

A Csernoch Jánost az esztergomi érseki székben követő Serédi Jusztinián mellett Meszlényi egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja, 1934-től a Prímási Főszentszék zsinati bírója. 1937-ben szentelte Sinope címzetes püspökévé XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Breyer István győri megyéspüspök és Kriston Endre püspök. Az újdonsült főpásztor 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője volt. Több, egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke.

Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte; a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követően a hercegprímás végrendeletének ő volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos János került a kormányzói posztra. Drahos azonban nem sokkal később meghalt, így a káptalan döntésének megfelelően Meszlényi lett az egyházmegye vezetője, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére. „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tevő püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta.

1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, a püspökkari ülésen. Néhány nappal később, június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Sem letartóztatásának tényéről, sem vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint, amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: „Ő többet szenvedett.”

Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították, majd 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a rákoskeresztúri új köztemetőben, majd az esztergomi bazilikába kerültek földi maradványai. 2004-ben Erdő Péter bíboros indította el boldoggáavatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és ugyanabban az évben október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában.

^{Forrás: Magyar Kurír}