Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
- Urunk, Királyunk, átadtuk üzenetedet, elmondtuk, hogy kössenek békét egymással, hogy katonák helyet orvosokat képezzenek ki, de nem hallgattak ránk. Mindent megmondtunk, Urunk, Királyunk, amit ránk bíztál, de az emberek nem voltak képesek megváltozni.
Elszomorodott az igazságos király, és szakadatlanul azon
gondolkozott, hogyan segíthetne a veszélyes ország lakóin. Hirtelen
mentő ötlete támadt. Azonnal hívta fiát, a kedves herceget, akinek
kezébe adta a távcsövet. A fiatalember arca tele volt együttérzéssel,
amikor belenézett, majd édesapja megszólalt:
- Jól figyelj rám.
Hatalmas feladatot bízok rád. Sőt, azt hiszem, ez lesz életed legnagyobb
feladata. A hercegi kiképzést már elvégezted, azonkívül megszerezted az
orvosi diplomát. Nincs nálad alkalmasabb, akit a veszélyes országba
küldhetnék, hogy ott is megváltozzon az élet. Megtennéd a kedvemért?
- Természetesen, apám, hiszen magam is látom, milyen ott a helyzet. Mindent meg fogok tenni, hogy megmentsem azt a népet.
Néhány
nap múlva elindult a királyfi az idegenbe. Megígérte apjának, hogy
rendszeresen haza fog telefonálni. Azonkívül – a király állandóan
kezében tartotta a távcsövet.
***
A
Gyarló család ajtaján kopogtattak. Kis kunyhójuk, amit szeretettel
bungalownak neveztek, az első volt a faluban. Mihály, a családfő,
óvatosan kikukucskált egy résen a korhadt falon, mielőtt kinyitotta az
ajtót. „Sosem lehet tudni.” Az ajtó előtt egy fiatalember állt.
- Mit akar?- mogorván szólt ki, de elcsodálkozott az idegen nyílt és szokatlanul kedves tekintetén. Kinyitotta az ajtót.
- Jó napot kívánok! Külföldről jövök. A segítségére lenne szükségem.
Mihály cinikusan válaszolt.
-
A segítségemre! Látszik, hogy nem ismeri az itteni szokásokat. Nálunk
mindenki csak magának segít. Különben is, mit tudnék én magának
segíteni?
- Tudja, tulajdonképpen munkát keresek.
- Munkát?? Hát,
nálunk olyan sok a munkanélküli. Még azt a kevés lehetőséget is el
akarja venni a belföldiektől, ami maradt nekik?
- Nem, nem! Másképp
értettem. Valami olyan feladatok keresek, amivel segíthetnék ennek az
országnak. Azt gondoltam, öntől talán kaphatnék egy ki útmutatást olyan
emberekhez, akiknek segítségre lenne szükségük.
- Hm. A szociális hivatalból jött? Vagy valami hasonló helyről? A hivatalnokokból elegünk van, vegye tudomásul!
- Nem vagyok hivatalnok. Tulajdonképpen – orvos vagyok.
- Ó! Orvos nagyon kellene – illetve nem! Nem tudom!
Az idegen türelmesen várt, még mindig az utcán.
- Nos?”- kérdezte végül bátorítóan, amikor észrevette a férfi bizonytalanságát.
- Őszintén szólva, rögtön itt nálunk lenne tennivaló. Másrészt nem, mégsem. Mi nem tudunk fizetni.
- Nézze: az apám gazdag. A gazdag országból jöttem. Nem kell nekem a maguk pénze. Segíteni akarok.
Mihály
meghökkent: „Idejön egy idegen fiatalember, aki azt állítja, hogy a
segítségemre van szüksége, most pedig ö akar segíteni.” – de csak ennyit
kérdezett:
- Hogy-hogy?
- Tehát? Próbálkozna velem? Különben tovább megyek.
- Nem! Várjon! Csak nem értem az egészet. Maga olyan különös, olyan idegen!
- Ó, azt megértem. Ha megengedi, többet mesélek magamról.
Hamarosan ott ült a herceg a Gyarló család szobájában és mesélt a gazdag országról, az igazságos királyról, aki nem más, mint az édesapja. Mesélt, mesélt: arról az országról, ahol az emberek barátságosak egymáshoz, ahol egymásra is gondolnak, nem csak saját magukra, ahol az emberek szeretnek élni. Idővel már nemcsak Mihály hallgatta, hanem lassan odamerészkedtek a felesége és a gyerekek is.
- Az apám azért küldött, hogy ezt az életet hozzam ide is. De én magam is így akartam, ezért jöttem.
Így fejezte be beszámolóját a királyfi, és meglátta, hogy a
gyerekszemekben kíváncsi vágyakozás támadt. Mihály megmutatta az
idegennek – aki már nem is volt idegen – a gyerekek sebeit. Ezek a vérző
sebek a sok verekedésből származtak. Amikor este tovább akart menni,
könyörögtek a gyerekek:
- Maradj nálunk! Mesélj még az országodról!
Jolán, az édesanya is kérlelte:
- Igaz, hogy nem nagyon nagy a bungalownk, de mindent megtennénk, hogy otthon érezze magát.
Az orvos nem sokáig kérette magát, szívesen ott maradt. Ebből a
találkozásból szoros barátság lett. Gyarló Mihály mindenkinek mesélt a
vendégéről. Egyesek kinevették, mások intették, hogy jobban óvakodjon az
idegenektől. Néhányan azonban feltétlenül meg akarták ismerni a különös
orvost. Aki belépett Gyarlóék házába, észrevette, hogy kellemes a
hangulat. A gyerekek vidáman játszottak a szomszéd gyerekekkel.
Kimaradtak az értelmetlen verekedések, így kevesebb lett a fájdalom is.
Ha mégis veszekedtek, hamarosan kibékültek, lehetőleg még azon a napon.
Csodálkoztak a szülök, és azon gondolkoztak, hogy ez a változás vajon az
új orvoson múlik-e. Olyan furcsa volt ez az ember, pedig nem is
viselkedett furcsán. Azt állította, hogy egy csodálatos, gazdag
országból jött, és mégis itt maradt ezen a lehetetlen helyen. Ezenkívül:
nem tartotta magát többre, mint másokat. Ugyan olyanná lett, mint a
belföldiek. Szeretett együtt lenni a szomszédokkal és szívesen ünnepelt
velük, ha alkalom volt rá. Mindenkihez egyformán volt kedves. Azokhoz
is, akik nem érdemelték meg. Még azokhoz is, akikről mindenkinek rossz
véleménye volt. Legtöbbször azonban úton volt, mint orvos.
Néhányan
mégis haragudtak rá. Egyvalaki még meg is támadta, és meg akarta ölni.
Hogy miért? Mert útjába állt, amikor ki akart rabolni másokat. Voltak,
akik gyűlölték és azt állították, hogy kém és csak csellel akarja
meghódítani az országot.
A szeretetre méltó orvos, aki sokkal többet
tett, mint az orvosi szakmát, nem hagyta magát megtéveszteni.
Tökéletesen végezte feladatát, amit apja rábízott. Állandó kapcsolatban
volt vele. Ezáltal konzekvens és állhatatos tudott maradni.
Most Mihály kunyhójában ült, körülötte néhány barátja. Egyikük megkérdezte:
-
Tulajdonképpen miért teszed ezt? Miért vállalod ezt a nehéz életet,
mikor sokkal könnyebb sorod lehetne? Miért? Miért hagytad el országodat
értünk?
A herceg meleg hangon válaszolt:
- Mert már otthon láttalak benneteket. Mert apám látott benneteket, és ideküldött, ... és én magam is ide akartam jönni.
Egy másik halk hang tovább kérdezősködött:
-
De hát nem bántad meg? Itt alig változott valami. Még mindig vannak
háborúk, még mindig vannak betegségek, még mindig van veszekedés. Nincs
már rég eleged belőlünk?
Az orvos, aki sokkal több annál, újra megszólalt:
-
Szeretek nálatok lenni, mert barátaim vagytok. Az igaz, hogy ebben az
országban még sok minden beteges, veszélyes és békétlen. De nézzetek
körül! Már elkezdődött egy új korszak: néhányan újra tudnak nevetni,
egyesek már nemcsak magukra gondolnak, hanem egymásra. Némelyek
meggyógyultak testben és lélekben. Bízzatok bennem.
Aztán elhangzott az utolsó kérdés:
- Mindig nálunk maradsz?
-
Bizonyos értelemben igen. Ma ezt még nem érthetitek. Feltétlen be kell
töltenem küldetésem. Tudom, hogy még nagyon sok és nagyon nehéz feladat
vár rám. De feltétlen meg akarom tenni. És azután, teljesen másképp, más
módon, de mindig veletek leszek.
|
|
schrancz Erika írta 22 órája a(z) Áldott, Békés Karácsonyi ünnepet kívánok a közösségnek! képhez:
Áldott boldog karácsonyi ünnepeket kivánok a ...
schrancz Erika írta 22 órája a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta...
schrancz Erika írta 22 órája a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
elmélkedés Zakariás akkor némult meg, amikor nem hitt...
schrancz Erika írta 22 órája a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
imádság Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél ...
schrancz Erika írta 22 órája a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
Harangszó az éjben Fehér kis kápolna erdő sűrűjében....
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Imaszándék fórumtémában:
Adj szeretteimnek jó egészséget Adj szeretteimnek...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Imádság Mindszenty József boldoggá avatásáért. fórumtémában:
Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Rózsafüzér imádság a Szűzanyához. fórumtémában:
1.Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NEKED IS VAN ŐRANGYALOD! fórumtémában:
Jóságos Őrangyalom, aki a mennyei Atya színe előtt állsz...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Békés,Boldog Karácsonyt! képhez:
KARÁCSONYI IMA A MEGRÉMÜLT PÁSZTOROK ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!