Az 1767-ben befejezett Szeged-Felsővárosi Szent Miklós-templom 2017-ben ünnepli felépülésének 250. évfordulóját. Az évfordulóra szeretnék elvégezni az épület teljes felújítását. Az évszázados hagyomány még emlékszik a templom alatt egy kriptára, de ennek lejárata ismeretlen. Felmerült a szándék a kripta felkutatására.

Aranyosi-Vitéz Gellért, a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós-templom felújításának plébániai koordinátora tájékoztatása szerint a kutatáshoz korabeli levéltári forrásokat vettek igénybe, melyek egyértelműen bizonyították: a kripta léte nem puszta legenda. 2011 októberében az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a Szegedi Tudományegyetem szakemberei georadarral vizsgálták végig a templom padlóját. Szakvéleményük igazolta a korábbi feltevéseket: a templom alatt nagyméretű, boltozott kripta található.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogerős engedélye alapján az egyházközség munkacsoportja 2012. szeptember 14-én fúrni kezdett a templom egy kijelölt helyén, ahol rövid időn belül megtalálták a téglaboltívet, majd ezt áttörve, magát a kriptát is.

A szegedi minorita templom kriptájába jelenlegi ismereteink szerint 1744-ben temettek először, az utolsó temetés pedig a szegedi nagy árvíz előtt, 1879-ben lehetett. A kripta lezárásáról semmilyen információ nem ismert, a levéltári források hallgatnak az esemény indokairól és időpontjáról.

A kripta eredetileg egy boltozott, üres pince volt, amelybe a későbbiekben módosabb családok építettek temetkezési helyet maguk számára. A helyiség minden eleganciát nélkülöz; gyakorlatias, puritán építmény. A sírhelyek a pillérek közé, illetve a falak mentén, téglából épültek. A koporsókat, illetve az elhunytak testét a fal síkjára merőlegesen helyezték be egy kb. 50X50 cm-es nyíláson, a sírhelyeket pedig elfalazták. Az egyes sírokhoz korabeli, fekete festékkel vagy korommal készült kézírásos feliratok is tartoznak, melyekből megtudható a temetés időpontja, az elhunyt kora és neve.

Az altemplomot elsősorban az elhunyt minorita atyák számára tartották fenn, de a fent említett módosabb felsővárosi családokon kívül temetkeztek ide a városi elöljáróság tagjai, iparosok, közrendűek, sőt világi papok is.

A 134 esztendeje lezárt kripta feltárása valóban különleges esemény. Egyfelől, mert korabeli ismert épített örökségünk köréből kevés ehhez hasonló temetkezési hely elérhető, Szegeden pedig különösen nagy érték ez a felfedezés. A soron következő régészeti, illetve néprajzi kutatás a kor temetkezési szokásaival kapcsolatban olyan információkhoz juthat, amelyeket írott forrásokban nem lehet fellelni: az elhunytak öltözete, a velük eltemetett tárgyak, a koporsó mint ipartörténeti emlék. S még nem említettük azt a hiteles korabeli forrásokban dokumentált tényt sem, hogy a jelenlegi barokk épület alatt feltehetőleg az 1318-ban alapított domonkosrendi kolostor templomának falai pihennek évszázadok óta, ezek megtalálásával pedig az egész magyar egyház- és kultúrtörténet gazdagodhat.

Magyar Kurír