Add, Uram, hogy megnyíljak előtted most, hogy magam mögött hagyom a világ gondjait. Tölts fel békéddel, szereteteddel.

Leginkább az akadályoz meg a szabadság elérésében, hogy elvárásaim vannak magammal szemben, és rettegve gondolok arra, milyennek kellene lennem. Megszokott, automatikus reakcióim megkötöznek, akadályoznak abban, hogy a növekedés új útjait fedezzem fel. Azt kérem, azért imádkozom, hogy érezzem meg a belső szabadságot, s ragadjam meg az új kihívásokat és lehetőségeket, melyek felé Isten irányítani akar.

Mikor visszatérek napi tennivalóimhoz, emlékeztess Uram, hogy ott vagy velem mindig. Sosem kell kétségbeesnem.

Jn 2,13-22
Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

• A kereskedés a templomban a mózesi törvények betartásához kapcsolódott. Jézust mégis feldühíti, ami ott zajlik. Beszélgessek Jézussal a „templomról”, amit itt szóba hoz.
• Szerinted hogyan érintette a tanítványokat, amikor Jézus saját haláláról beszélt?

Hogyan hatott rám Isten szava az evangéliumban? Hidegen hagyott? Vigaszt találtam benne? Esetleg arra indít, hogy változtassak valamin? Elképzelem, hogy Jézus itt áll vagy ül mellettem, felé fordulok, és megosztom vele gondolataimat, érzéseimet.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen