Minél inkább Istenre hagyatkozunk, annál inkább érezzük jelenlétét. Napról napra közelebb vonz szerető szívéhez.

Uram, te szabadnak teremtettél. Szentlelked vezetésével szabadon akarlak követni. Áraszd lelkembe a vágyat, hogy napról napra egyre jobban megismerjelek és szeresselek.

Lelkem vágyik jelenlétedre, Uram. Amikor feléd fordítom gondolataimat, béke és megelégedés vár. 

Mt 17,22-27
Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe, megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.« Erre nagyon elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?« Azt felelte: »De igen!« Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: »Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?« Ő azt felelte: »Az idegenektől.« Jézus erre így szólt: »Akkor tehát a fiak mentesek. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted.«

• Amikor azt hallod, hogy az illetőt, akiért lelkesedsz, akinek követéséért mindent elhagytál, meg fogják ölni azért, amit mond és tesz, természetes, hogy elkeseredsz, esetleg kiábrándulsz. Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy ha követni akarjuk, nem lehetünk naivak, tisztán kell látnunk. A társadalmat, amelyben élünk, olyan döntések és struktúrák formálják, melyek nem föltétlen igazságosak, és nem Isten országának építését szolgálják. Ebben a világban kell, hogy tanúságot tegyenek a keresztények. Arra is szól meghívásunk, hogy maradjunk meg Istenbe és a környező valóságba gyökerezve, és teljesítsük kötelezettségeinket. Ugyanakkor továbbra is keressük a csodát hétköznapi életünkben.
• Beszélgess az Úrral olyan igazságtalan rendszerekről, gyakorlatokról, melyeket magad körül látsz, vagy magad is tapasztalsz. Várd figyelmesen a válaszát.

Isten igéje mindig gyümölcsöző. Mialatt elmélkedem róla, hogyan érint meg az, amit most olvastam? Vigasztalást érzek? Kihívást?

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.