Amikor eléd jövök Uram, tudom, hogy Teremtőm jelenlétében vagyok. Szeretetből teremtettél. Hajam szálait is számontartod. Ó, Uram, a legnagyszerűbb dolog jelenlétedben lenni!

Sok ország népe szenved ebben a pillanatban is háborúk pusztításától. Meghajtva fejemet, köszönetet mondok szabadságomért. Imádkozom mindazokért, akik börtönben vagy fogságban vannak.

Ahogy veled beszélgetek, Uram, segíts, hogy jobban értékeljem a kommunikáció ajándékát. Add, hogy szólni tudjak azok nevében, akiknek nem hallatszik a hangjuk, és mindig legyen egy jó szavam a szükséget szenvedőkhöz.

Mt 11,20-24
Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: »Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba!Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. (Iz 14,13.15} De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«

• Ma olvasott szövegünkben Jézus nem finomkodik, elítéli Korozaint és Betszaidát, amiért elutasítják üzenetét. Túl büszkék és magabiztosak voltak ahhoz, hogy elismerjék, bűnbánatra és életük megváltoztatásra van szükség. A mi városaink sokkal nagyobbak, hatalmasabbak, és belőlük is büszkeség, önteltség árad. Imádkozom saját településemért, s azokért, melyek elutasítják a változtatás szükségességét. Bárcsak elérné az egyetemes testvériség üzenete városainkat, melyekben elviselhetetlen egyenlőtlenség, és ebből következő igazságtalanság és embertelenség uralkodik!
• Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy Jézus ítélkezőn beszél, és büntetést ígér. Megfigyelhetjük, hogy amikor így tesz, nem a társadalom peremére szorult emberekhez intézi szavait, hanem azokhoz, akik büszkék, akiknek szíve zárva van. Kérem, hogy értsem meg mélyebben az evangélium felszólításait, főleg azt, hogy érzékeny szívvel forduljak a körülöttem élő szenvedők felé.

Milyen érzések törnek fel bennem, mialatt imádkozom, és Isten igéjén elmélkedem? Elképzelem, hogy Jézus itt ül vagy áll mellettem, és megosztom vele érzéseimet.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen