Szívem örüljön benned, Uram. Add, hogy újuljak meg minden nap. 

Leginkább az akadályoz meg a szabadság elérésében, hogy elvárásaim vannak magammal szemben, és rettegve gondolok arra, milyennek kellene lennem. Megszokott, automatikus reakcióim megkötöznek, akadályoznak abban, hogy a növekedés új útjait fedezzem fel. Azt kérem, azért imádkozom, hogy érezzem meg a belső szabadságot, s ragadjam meg az új kihívásokat és lehetőségeket, melyek felé Isten irányítani akar.

Ahogy veled vagyok, Uram, rájövök, mennyi áldást kapok tőled. A szeretetre, a nevetésre gondolok az életemben, s szívem megtelik hálával. 

Mk 16,9-15
Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

• Szomorú volt a két tanítvány, nehéz üzenettel indultak útnak. Az örömhír, ami arra késztette őket, hogy azonnal forduljanak vissza barátaikhoz, hihetetlennek tűnt. Bennem is megvan ez a készség, hogy könnyen elhiszem a rosszat, de kételkedem a jó hírben? Vajon miért?
• Kérem Jézust, mutasson rá kicsinyhitűségemre vagy makacsságomra, és szabadítson meg tőlük. Legyek mindig készen az örömhír fogadására, és lelkesen igyekezzem megosztani másokkal.

Szentlelked vezessen a másokkal való viselkedésemben. Add, hogy a beszéd ajándékát kedvesen használjam.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen