Megállok egy pillanatra, tudva, hogy itt van Isten. Belegondolok, hogy mindenben, ami körülöttem van, a levegőben, amit belélegzek, az egész testemben ott lüktet Isten jelenléte.

Istennek nem idegen a szabadságom. A Lélek életet lehel legbenső vágyaimba, gyengéden noszogat a jó felé. Add kegyelmed, Uram, hogy hagyjam, burkoljon be a Szentlélek.

Szerető Teremtőm jelenlétében őszintén számbaveszem érzéseimet az elmúlt napon, a magaslatokat, a mélységeket, és azt, ami átlagos volt. Felfedezem-e Isten jelenlétét valamiben?

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?« Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.« Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?« És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?« Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

• A bandukoló tanítványok minden tény birtokában voltak. Sok riporterhez és újságíróhoz hasonlóan, tudták. mi történt, de megragadtak a tényszerű közléseknél. Jézus jelenléte nem új információkat, hanem új nézőpontot hoz. Vajon Jézus hogyan mondja el az én történetemet, amitől nehéz a szívem?
• A felvilágosított tanítványok maradásra kérik Jézust. Végignézve életemen, látom, hol kapok bátorítást, reményt Istentől, és kérem Jézust, maradjon ott velem.

Jézus, te mindig itt vagy, és vársz rám. Sokszor megfeledkezem rólad, beszippantanak a mindennapi gondok, tennivalók. Add, hogy tudjak gyakrabban elcsendesedni. Hogy megismerjem a te békédet, a te nyugalmadat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen