Jézus csendben, és anélkül, hogy látnám, mindig várja, hogy a szívembe jöjjön. Beengedem. Végtelen erőt és szeretetet hoz magával. Töltsön el öröm a jelenlétében.

Uram, te szabadnak teremtettél. Szentlelked vezetésével szabadon akarlak követni. Áraszd lelkembe a vágyat, hogy napról napra egyre jobban megismerjelek és szeresselek.

Ahogy veled beszélgetek, Uram, segíts, hogy jobban értékeljem a kommunikáció ajándékát. Add, hogy szólni tudjak azok nevében, akiknek nem hallatszik a hangjuk, és mindig legyen egy jó szavam a szükséget szenvedőkhöz.

Jn 13,1-15
A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?« Jézus azt felelte neki: »Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.« Péter erre így szólt: »Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!« Jézus azt felelte neki: »Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.« Akkor Simon Péter ezt mondta: »Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!« Jézus azt felelte: »Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.« Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: »Nem vagytok tiszták mindnyájan.« Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: »Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ‘Mester’ és ‘Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

• Jézus megígéri Péternek, hogy amit most nem ért, később megérti. Hallod, ahogy neked is ezt mondja? Könnyen okoz csalódást, kiábrándultságot, ha úgy érezzük, valamit kevésbé értünk, mint ahogy szeretnénk. A Jézussal való együttlét ezekben a napokban alázatosságot, türelmet kíván tőlünk. Közben reménykedve várakozunk, bízva abban, hogy Isten a maga idejében felfedi előttünk a teljes igazságot.
• Jézus nem tétlenkedik, de nem is teljesíti Péter minden elképzelését. Ha többnyire úgy szoktam imádkozni, hogy csendben ülök Isten előtt, ma talán helyet cserélhetnénk, és figyeljek arra, hogyan szeretne Isten szolgálni és meggyógyítani engem, hogyan akarja kifejezni szeretetét.

Jézus, Te mindig szívesen láttad a gyermekeket, amikor a földön jártál. Tanítsd meg, hogyan bízzam benned gyermeki egyszerűséggel, hogyan éljek abban a tudatban, hogy sosem fogsz elhagyni.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen