Örvendezzen szívem ebben az imaidőben! Juttasd eszembe, Uram, áldásaidat, melyekkel elhalmoztál. 

Irányíts mindig úgy, hogy teljesítsem szent akaratodat, tudva, hogy a Te erőd végig segíteni fog.

Tudatosítom magamban, hogy az Úr jelenlétében vagyok. Menedéket találok szerető szívében. Ő az erősségem, amikor gyenge vagyok. Ő vigasztal szomorúság idején.

Lk 23,44-49
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« (Zsolt 31,6} E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.« Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt. (Zsolt 38,12)

• Virágvasárnap hosszan olvasunk az evangéliumból, bonyolult események sora világít rá Jézus szívének egyetlen fókuszpontjára. Képzeletben legyél jelen a történetben. Keress magadnak egy helyet, állj oda, és várd, hogy megpillanthasd Jézust, hátha rád emeli tekintetét. Imádkozz azért, hogy mélyebben megértsd szeretetét.
• Jézus tanítványai szétszéledtek, nem bírták elviselni mindazt, ami történt. Így lemaradtak arról, aminek a százados tanúja lehetett: Jézus teljes önátadásáról Istennek. Azért imádkozom, hogy legyen erőm jelen lenni a szenvedésben, a fájdalomban, a halálban, és jusson eszembe, hogy ezeket a valóságokat ne egyedül éljem meg, hanem maradjak Jézus társaságában.

Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Tanítsd meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján. 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen