Istenem, Teremtőm, légy ma közel hozzám. Lelkem sóvárog jelenléted után. 

Uram, szabadnak teremtettél. Általában természetesnek tartom ezt az ajándékot. Segíts, hogy szabadon éljek, ahogy eltervezted, háborítatlan szívvel, Benned bízva.

Segíts, Uram, hogy egyre inkább tudatában legyek jelenlétednek. Taníts, hogy felismerjelek másokban. Tölts hálát a szívembe, mikor mások gondoskodása közvetíti felém szeretetedet.

Jn 7,1-2,10,25-30
Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.« Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.« Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

• Valami új, figyelemre méltó és vonzó dolog után kutatva az emberek nem akartak odafigyelni arra, ami közönségesnek, mindennapinak tűnt fel előttük. Mi az, ami figyelmet érdemel a mindennapjaimban? Mi tűnik közhelynek, de talán mégis üzenete van számomra?
• A körülötte lévőkkel ellentétben, Jézus nem csak azt látta, ami nyilvánvaló. Nagyra értékelte élete eredetét és értelmét. Nem a tényekkel és a látható valósággal foglalkozott, hanem az igazsággal és a kapcsolatokkal.

Szentlelked vezessena másokkal való viselkedésemben. Add, hogy a beszéd ajándékát kedvesen használjam.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen