Isten velem van, de még inkább: Isten bennem van. Elmélkedjek egy darabig Isten életadó jelenlétén a testemben, az elmémben, a szívemben.

Tölts el Szentlelkeddel, Uram, hogy belső szabadságra jussak. Szentlelked ébresszen vágyat szívemben, hogy napról napra jobban megismerjelek és szeresselek.

Jézus, te mindig jelen vagy, vársz rám. Add, hogy gyakrabban tudjak elcsendesedni. Hogy mindig vágyjak arra, hogy veled legyek. Hogy megismerjem békédet, szeretetedet.

Jn 4,43-54
Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!« A királyi tisztviselő erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!« Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik órában hagyta el őt a láz.« Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt ő és egész háza népe. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.

• Imádságom elején, miként a galileaiak ebben a jelenetben, én is befogadlak szívembe, Jézus. Ma egy olyan valakiért szeretnék imádkozni, akit szeretek, aki régóta beteg, és nagy fájdalmai vannak. Szeretném, ha azonnal meggyógyulna, és merem most ezt kérni tőled. Ugyanakkor elfogadom, hogy te nem így szoktál eljárni. Megígérted, hogy letörölsz szemünkről minden könnyet (Jel 21,4), de ez csak a történelem végén következik be, amikor mindent megújítasz.
• Ugyanakkor fontos tanulságai vannak ennek a történetnek:
• - helyesen járok el, ha közbenjárok az ismerősömért, és hiszem, hogy minden imára odafigyelsz, ahogy a királyi tisztviselő kérését is meghallgattad;
• - ugyanúgy szereted beteg ismerősömet, mint a kisfiút a történetben; azt akarod, hogy „éljen”;
• - nem tévedek, ha bízom abban, hogy most, ebben a percben is törődsz vele;
• - ez a csoda Isten országának örömére utal a maga teljességében;
• - és a megfelelő időben – amikor az isteni órán elérkezik az ő „hetedik órája” - meg fogod őt gyógyítani

Uram, belevésted tenyeredbe a nevemet. Ha mások meg is feledkeznek rólam, te sohasem fogsz. 

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen