Ahogy itt ülök, szívem dobogása, légzésem ritmusa, gondolataim áramlása mind azt jelzi, hogy Isten folyamatosan teremt engem. Megállok egy percre, hogy tudatosítsam Istennek ezt a jelenlétét bennem.

"Egy vastag, ormótlan fatörzs sosem hinné el, hogy csodálatra méltó szobor válhatik belőle, és sosem adná meg magát a szobrász vésőjének, aki a maga zsenialitásával meglátja benne a mesterművet" (Szent Ignác). Isten kegyelmét kérem, hogy hagyjam magam szerető Teremtőm keze által formálódni.

Ahogy veled vagyok, Uram, rájövök, mennyi áldást kapok tőled. A szeretetre, a nevetésre gondolok az életemben, s szívem megtelik hálával. 

Mt 18,21-35
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. (Ter 4,24) Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

• Jézus hallgatósága tudta, hogy ez a példázat nem helyi eseményekkel foglalkozik, hanem a római birodalom gyakorlatával. A történetben minden el van túlozva, hogy rávezessen: a megbocsátás és irgalom meg tudja menteni a világot. A király megtudja, hogy egyik szolgája tízezer talentummal vagy egymillió dénárral tartozik neki. Kegyetlen büntetést ró ki rá: adják el a szolgát családjával együtt. A zsidó törvények ezt tiltják, és a pénzét sem kapja vissza a király, viszont példát statuál a többieknek. Ám mikor a szolga irgalomért esedezik, a király eltörli a teljes adósságot, és visszaveszi szolgálatába az eladósodott embert.
• Utána viszont ez a szolga nem hajlandó megbocsátani szolgatársának, nem irgalmaz annak, aki száz nap díjával tartozik neki – egy dénár kevesebbet ért, mint ma egy dollár. Mikor a szolga szívtelensége a király fülébe jut, ő is hasonlóképpen reagál: visszavonja előző, irgalmas határozatát.
• A szekuláris világban minden rosszul alakul, mert az irgalom és megbocsátás bizonytalan dolgok. Isten országában viszont az irgalom és megbocsátás rendíthetetlen. Uram, add, hogy bízzak eltévelyedett világunk iránti megbocsátásodban és irgalmadban, és legyek részvéttel mindazok felé, akik ártanak nekem.

Jézus, Te mindig szívesen láttad a gyermekeket, amikor a földön jártál. Tanítsd meg, hogyan bízzam benned gyermeki egyszerűséggel, hogyan éljek abban a tudatban, hogy sosem fogsz elhagyni.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen