Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelen van. Elgondolkodom azon, hogy miközben sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetével. Megállok, és azért imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Leginkább az akadályoz meg a szabadság elérésében, hogy elvárásaim vannak magammal szemben, és rettegve gondolok arra, milyennek kellene lennem. Megszokott, automatikus reakcióim megkötöznek, akadályoznak abban, hogy a növekedés új útjait fedezzem fel. Azt kérem, azért imádkozom, hogy érezzem meg a belső szabadságot, s ragadjam meg az új kihívásokat és lehetőségeket, melyek felé Isten irányítani akar.

Most feléd fordítom gondolataimat, Uram. Félreteszem feladataimat, elfoglaltságaimat. Megpihenek és felfrissülök a te jelenlétedben.

Mt 25,31-46
Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. (MTörv 33,2) Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’ Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’ Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’ És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«

• Ennek a festők által is kedvelt, pompás leírásnak nagyon egyszerű üzenete van. Nem az emberiség végítéletének forgatókönyve, hanem – a katolikus Katekizmus szerint – Jézus drámai erőfeszítése, hogy felnyissa szemünket a szükséget szenvedőkre. Kijelenti, hogy minden nélkülözőben ő jelenik meg álruhában.
• Sokféleképpen álcázza magát: ő a menekült, ő az üres kávéspohárban pénzérméket csörgető koldus, a kizsákmányolt gyermek, a munkanélküli, aki fél üres zsebbel hazamenni, a depresszióban szenvedő, akire senki sem nyitja rá az ajtót. Mindenütt Jézusba botlok, mert mindenütt vannak nélkülözők. Meg kell tennem mindent, ami tőlem telik, hogy enyhítsek helyzetükön, és legalább egy kis megrendülést kellene éreznem, mikor rájövök, hogy Isten kerül az utamba, amikor e világ szegényeivel találkozom.

Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Tanítsd meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján. 

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen