Uram, amikor magányos vagyok, juttasd eszembe ígéretedet: "Sosem vagy egyedül, veled vagyok mindig. Igen, az idők végezetéig".

Bármi alkalmas arra, hogy mélyebb szeretetet, teljesebb életet fakasszon bennem. Vágyaimat mégis gyakran megakasztja a tökéletesség illúziója. Kérem Istent, hogy szabadságom által vezényelje vágyaimat harmóniákban gazdag, szeretettel és élettel teli dallammá.

Segíts, Uram, hogy mindig tudatában legyek annak, hogy Tőled kaptam az életet. Köszönöm neked az élet ajándékát. Taníts meg lelassulni, elcsendesedni, és élvezni az örömöket, amiket számomra alkottál. Hogy vegyem észre a szépséget, ami körülvesz. A hegyek káprázatos ormait, a tavak nyugalmát, a virágszirmok törékeny szépségét. Állandóan tudatában akarok lenni annak, hogy ez a gyönyörűség mind Tőled származik.

Lk 9,22-25
»Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.« Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

• Figyeljük meg, hogy mielőtt arra kérne Jézus, hogy vegyük fel keresztünket, előbb saját szenvedéséről beszél. A szenvedés útja magányos, sötét ösvény, főleg ha depresszió társul hozzá, de ennek az evangéliumnak áldásából tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül az úton. 
• Mialatt “a sötétség völgyében” (23. zsoltár) botladozunk, van egy társunk: ő már járt ezen az úton előttünk. Nekem követnem kell őt: alakja néha elhomályosul, de mindig ott van velem. Engedhetem, hogy megfogja a kezem. Ettől nem múlik el a fájdalom, de segít, hogy türelmesebben viseljem.

Milyen érzések törnek fel bennem, mialatt imádkozom, és Isten igéjén elmélkedem? Elképzelem, hogy Jézus itt ül vagy áll mellettem, és megosztom vele érzéseimet.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen.