Megállok egy pillanatra, és Isten életadó jelenlétére gondolok a testemben, mindenben körülöttem, és életem egészében. 

Megpróbálom elengedni gondjaimat, aggodalmaimat, melyek nyomasztanak. Teljesen átadom őket Istennek - legalább azalatt, amíg imádkozom. 

Hogy érzem ma magam? Fáradt vagyok? Ideges? Nem vagyok formában? Ha ezek bármelyike fennáll, el tudom-e engedni a gondot, ami most megzavar?

Mk 1,29-39
A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak. Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és az ördögtől megszállottakat. Az egész város az ajtó elé gyülekezett. Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda. Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem.” S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.

• Ez a jelenet a rendelkezésre állás fontosságáról tanít. Vallási közösségként elérhetőknek kell lennünk a valóban rászorulók számára. Ugyanakkor figyelnünk kell elérhetőségünk határaira is. Meg kell találnunk az egyensúlyt az emberek szükségletei és saját korlátolt forrásaink között. Nem segítünk rajtuk azzal, ha a kiégésig hajtjuk magunkat.
• Alapvető fontosságú az Istennel töltött „minőségi idő”, amikor imádkozunk és feltöltjük energiaraktárunkat. Jézus példát mutat erre ebben a jelenetben azzal, hogy elvonul egy elhagyatott helyre imádkozni. Maradjunk mindig közel a szeretet forrásához.

Jézus, te az evangélium szavain át szólsz hozzám. Ma válaszolni szeretnék hívásodra. Segíts felismernem munkálkodásodat mindennapi életemben.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.