Most, hogy megérkeztem hozzád, drága Jézus, arra gondolok, milyen gyakran jövök azért, hogy valamit kérjek Tőled. Ma nem akarok mást, csak Veled lenni. Szívem válaszoljon a szeretetedre.

Vajon felismerném, ha Isten mondani akarna nekem valamit? Észrevenném, ha biztatni akarna, vagy valami feladattal szeretne megbízni? Kegyelemért imádkozom, hogy félretegyem, ami foglalkoztat, és megnyíljak Isten üzenetének befogadására.

Hogy érzem ma magam? Fáradt vagyok? Ideges? Nem vagyok formában? Ha ezek bármelyike fennáll, el tudom-e engedni a gondot, ami most megzavar?

Jn 1,35-42
Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” „Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.”

• Az út egy pontján Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?” (más fordításban: mit kerestek?). Jó volna, ha meghallanánk, hogy Jézus nekünk is felteszi ezt a kérdést. Úgy gondoljuk, keresztényként Jézust követjük, de megkérdeztük-e valaha is magunktól, amit Jézus kérdezett: „Mit akarunk? Mit keresünk?”
• Tudok válaszolni most erre a kérdésre? Mit akarok az életemtől? Mit akarok Istentől? Jó tudatosítani, hogy Isten nekem is felteszi ezt a kérdést.

A beszélgetés nem azt jelenti, hogy állandóan én beszélek. A másikra is figyelek. Ha Jézussal beszélgetek, tanuljak meg csendben maradni, figyelni is. Magam elé képzelem, ahogy gyöngéden rám néz, szeretettel rám mosolyog. Őszintén elmondhatok neki mindent, ami bánt, ami gondot okoz. Nyíltan beszélek neki félelmeimről, kétségeimről. Megkérem, segítsen, hogy teljesen rábízzam, átadjam neki magam, tudva, hogy ő mindig a legjobbat akarja nekem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.