Tudatosítom, hogy a jelenlétedben vagyok, Uram. Szerető szívedben menedéket találok. Te vagy az erőm, ha gyenge vagyok. Te vigasztalsz szomorúságomban. 

"Nagyon kevesen fogják fel, mivé tudná tenni őket Isten, ha átadnák Neki magukat, s hagynák, hogy az Ő kegyelme formálja őket." Kérem Isten kegyelmét, hogy teljesen át tudjam adni magam szeretetének.

Ahogy veled vagyok, Uram, rájövök, mennyi áldást kapok tőled. A szeretetre, a nevetésre gondolok az életemben, s szívem megtelik hálával. 

Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

• Ma, az év utolsó napján, szánjunk időt arra, hogy visszagondolunk az elmúlt esztendőre. Jézusnak, az „igazi világosságnak” fényénél felismerem-e a kapott kihívásokat és áldásokat? Hol találtam reményt, növekedést mindennapi és lelki életemben? Próbára lett-e téve a hitem, és Istennel való kapcsolatom erősödött vagy gyengült általa?
• Elfogadtam-e Jézust, az „igazi világosságot”, aki továbbra is „testté lett és közöttünk lakik” mindennapi tapasztalataimban? Ahogy lezárjuk ezt az évet, nyissuk meg szívünket, hogy újra meg újra megtapasztaljuk Jézus közelségét.

Néha elgondolkodom, mit mondanék neked, Uram, ha személyesen találkoznánk. Azt hiszem, így szólnék: Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál. Biztosan tudom, hogy voltak idők, amikor ölben vittél. Amikor a Te erődből jutottam túl az élet nehéz szakaszain.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.