"Csendesedjetek el, és lássátok, hogy én vagyok az Isten." Uram, szavaid jelenléted nyugalmát és fenségét közvetítik.

Ki kell rekesztenem a zajt, fölé kell emelkednem a lármának, amely megakaszt, elválaszt, elkerít. Istenre kell figyelnem megint.

Segíts, Uram, hogy egyre inkább tudatában legyek jelenlétednek. Taníts, hogy felismerjelek másokban. Tölts hálát a szívembe, mikor mások gondoskodása közvetíti felém szeretetedet.

Jn 1,1-5,9-14
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

• Erőteljes indítás ez a fennkölt bekezdés János evangéliumának elején. Az egész evangélium központi témáit hozza: élet, világosság, igazság, a világ, bizonyságtétel és Jézus Krisztus teremtés előtti létezése. Ő a megtestesült Logos vagy Ige, aki kinyilvánítja nekünk az Atyát. 
• És következik a drámai állítás: „Az Ige testté lett”. Az Ige magára öltötte emberi természetünket a maga teljességében. Nem csak külsőleg, mint egyesek hitték, hanem „mindenben hasonlóvá lett hozzánk”. És közöttünk élt. A görög eredeti kifejezés pontosan ezt jelenti: „felverte köztünk a sátrát”. Köszöntsük ma őt.

Jézus, te az evangélium szavain át szólsz hozzám. Ma válaszolni szeretnék hívásodra. Segíts felismernem munkálkodásodat mindennapi életemben.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.