Drága Jézus, eljöttem hozzád, vágyom jelenlétedre. Úgy akarlak szeretni, ahogy te szeretsz engem. Soha semmi ne válasszon el tőled.

"Hagyjatok nyugodtan magamra. A cellában, ahova soha nem süt be a nap, ne szóljon hozzám senki. Ez az aranyló csend felszabadít." Versrészlet, amit egy fogoly írt a dachau-i koncentrációs táborban.

Életem mely területein érzek reményt, biztatást, növekedést? Visszanézve az elmúlt hónapokra, észrevehetem, milyen tevékenység vagy alkalom hozott bő termést. Ha látok ilyen területet, elhatározom, hogy a jövőben több időt szánok rá, nagyobb figyelmet szentelek neki.

Lk 21,5-11
Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

• Ahogy körülnézek a világban, hogyan reagálok a „tüneményekre”, melyeket Jézus említ? Tudom Isten ujját látni az eseményekben? Azokban, amelyek velem történnek, és azokban is, amelyek a nagyvilágban?
• Avilai Szent Teréz tanácsolja. „semmi ne zavarjon, semmi ne rémítsen”. Tudom-e, hogy Isten a tenyerén tart, biztonságban vagyok? Tudok beszélgetni Jézussal a félelmeimről?

Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Tanítsd meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján. 

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.