HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

Isten jelenléte

Lelkem vágyik jelenlétedre, Uram. Mikor Feléd fordítom gondolataimat, békére lelek, és jól érzem magam.

Szabadság

Bármi alkalmas arra, hogy mélyebb szeretetet, teljesebb életet fakasszon bennem.  Vágyaimat mégis gyakran megakasztja a tökéletesség illúziója. Kérem Istent, hogy szabadságom által vágyaimat harmonikus, szeretettel hömpölygő, élő dallammá vezényelje.

Szerető figyelmesség

Szükségünk van rá, hogy néha félretegyük napi teendőinket.
Tudjuk azt is, hogy testünknek is pihenésre van szüksége.
Mikor a jelenlétedben állunk, Uram, szívünk és elménk megújul, lelkünk felemelkedik.

Isten igéje

Luke 24:13-35

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Kleofás és társa hallották Jézust anélkül, hogy tudták volna, hogy őt hallgatják. Vajon amikor az emmauszi úton Mózest és a prófétákat magyarázta Jézus, idézte-e a tanítványoknak Mózes figyelmeztetését, hogy: „Egészen közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben”(MTörv 30,14)?
• Érzem-e az Úr közelségét? Közel van hozzám igéjében, valóságos jelenlétében az eucharisztiában, és a lelkiismeretemben.

Párbeszéd

Az Írás istene a Szentírás szavain keresztül jön el hozzánk.
A Szentlélek világítsa meg elmémet és szívemet, hogy válaszoljak az evangélium tanítására.
Hogy úgy szeressem a szomszédomat, mint saját magamat..
Hogy figyeljek minden testvéremre Krisztusban.

Befejezés

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.