Jelen lenni azt jelenti, hogy önmagamat adom, és megnyílok a másik előtt.  Amikor ideértem, Isten jelen volt, már várt engem. Ő mindig előttem érkezik, jobban vágyik a velem való találkozásra, mint a legjobb barátom. Időt szánok rá, hogy köszöntsem szerető Istenemet.

Uram, gyakran gondolom azt, hogy saját életemet én irányítom. Segíts belátnom, hogy gyenge vagyok ekkora feladathoz. Kérem a kegyelmet, hogy át tudjam adni neked életem irányítását, s megízleljem az ezzel járó szabdság örömét. 

Szerető Teremtőm jelenlétében őszintén számbaveszem érzéseimet az elmúlt napon, a magaslatokat, a mélységeket, és azt, ami átlagos volt. Felfedezem-e Isten jelenlétét valamiben?

Mk 7,1-8,14-15,21-23
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

• Gyakran a hagyományból élünk, mely biztosítja a múlttal való folytonosságot és közösségi érzést ad. Ám az élő hagyomány helyébe megkövült hagyományok léphetnek, melyek végül elszakítanak hitünk lényegétől. Ezt bírálta Jézus a kortárs zsidókban: jó embernek tartjátok magatokat, mert betartotok minden külső szokást, szabályt, de a lélekkel nem törődtök. Izajás kemény szavai ennek szólnak: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Kérem Jézust, gyújtson világosságot szívemben, hogy meglássam, én hogyan dicsőítem meg Istent.
• Jézus a szív vallásosságát hirdeti meg. Nem törődik a külső dolgokkal, mert azok nem tudják bemocskolni az embert. Cselekedeteink a szívünk bensejéből fakadnak. Olyan szívért imádkozom, mely átlátható, és bizalom van benne.

A beszéd ajándéka csodálatos ajándék. Hasznájam mindig kedvességgel. Legyek lassú a kemény, sértő, haragos szavak kimondásában.

Megköszönöm Istennek, hogy eltölthettem néhány percet egészen egyedül csak Vele. 
Hálát adok minden sugallatért, amit esetleg a szöveg olvasása közben kaptam.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Amen.