Uram, amikor magányos vagyok, juttasd eszembe ígéretedet: "Sosem vagy egyedül, veled vagyok mindig. Igen, az idők végezetéig".

Uram, akárcsak Szent Ignác, én is felajánlom neked emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat. Csak egy dolgot kérek cserébe: szeretetedet és kegyelmedet. Ez elég nekem. 

Ahogy veled vagyok, Uram, rájövök, mennyi áldást kapok tőled. A szeretetre, a nevetésre gondolok az életemben, s szívem megtelik hálával. 

Mt 25,14-30 
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

• Az úr jelentős összegeket bízott vagyonából a szolgáira, majd eltávozott. Rám is sokat bíztak: először is saját énemet, embereket, akikre gondot kell viselnem, feladatokat a munkahelyemen és otthon. De meg vagyok bízva közös otthonunk, a teremtett világ gondozásával is. Egyszer számot kell adnom kötelességeimről. Tekintetemet tönkretett világunkra fordítom, amivel olyan mostohán bántunk, és nagyon siralmas álapotban hagyjuk örökségül utódainkra. 
• A szolgát, aki félelemből elrejtette talentumát haszontalannak bélyegzik, ami elég kemény jelző. Vajon én kockáztatom-e azokat a dolgokat és tulajdonságokat, melyeket azért kaptam, hogy hozzájáruljak az Ország építéséhez, vagy megelégszem azzal, amim van, biztosítom, hogy azt ne veszítsem el, és boldog vagyok egy tisztes megélhetéssel? Nekem mit mond majd az uram, amikor számadásra hív?

Az egymással való kommunikációhoz nincs mindig szükség szavakra. El tudom képzelni, hogy csak nyugodtan üldögélek Jézussal? Csendben ránézek, és ő rám néz. Hogy érzem magam?

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.