Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Isten jelenléte

Tudatosítom magamban, hogy a te jelenlétedben vagyok, ó Uram. Menedéket találok szerető szívedben. Te vagy az erőm, amikor gyenge vagyok. Te vagy a vigasztalóm, amikor szomorkodom.

Szabadság

Ebben a pillanatban is sok országban szenvednek a háború kínjaitól.
Meghajtom fejem, hálából a szabadságomért.
Imádkozom a rabokért és a foglyokért.

Szerető figyelmesség

Milyennek látom ma magam?
Hogy állok Istennel? Másokkal?
Van valami, amiért hálás lehetek? Köszönjem meg.
Bánok valamit? Kérjek bocsánatot.

Isten igéje

Jn 20, 19-31

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• A bátor és hűséges Tamás elvonult, hogy magában gyászoljon, és így lemaradt az Úrral való találkozásról. Elszigetelődéséből és bosszankodásából megérezhetünk valamit, mikor azt mondja: "Hacsak ... nem hiszem". Amikor a hívő közösségtől elszakadtam, éreztem már én is így. Olyankor van a legnagyobb szükségem barátaim társaságára és a hit támogató erejére, amikor bánat ül a szívemen.
• Két példát látunk arra, hogyan lép be Jézus barátai életébe. Be tud lépni hozzám is? Kivel azonosulok ezekben a jelenetekben? Kételkedem, mint Tamás? Valami jelre várok, mielőtt elköteleződöm az új világ, a feltámadás világa mellett?
• Hagyom, hogy Jézus a fülembe súgja: „Boldog leszel, ha eldöntöd, hogy hinni fogsz!” Hinni benne azt jelenti, hogy átadom neki a szívem is, nemcsak a fejem. Nem nagy kérés ez részéről, hisz ő már nekem adta a szívét.

Párbeszéd

Én Jézusom, előtted egészen megnyithatom a szívem.
Bármit elmondhatok Neked, ami bánt.
Tudom, hogy minden gondom érdekel.
Taníts meg, Uram, azzal a tudattal élnem, hogy Te, aki ma törődsz velem,
törődni fogsz velem holnap is, és életem minden napján.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.