Húsvét nyolcada szerda

Isten jelenléte

Éjjel-nappal, bármikor fordulhatunk Jézushoz.
Ő mindig készen áll, és figyel a hívásunkra.
Mekkora áldás, hogy sem telefon, sem e-mail nem szükséges, elég ha suttogva megszólítjuk.

Szabadság

"Mint kisdiákot, úgy tanított Isten ezekben a napokban" (Szent Ignác).
Arra gondolok, hogy még sok mindenre meg kell, hogy tanítson engem Isten,
kérem kegyelmét, hogy meghalljam tanítását, és engedjem, hogy hasson rám.

Szerető figyelmesség

Milyennek látom ma magam?
Hogy állok Istennel? Másokkal?
Van valami, amiért hálás lehetek? Köszönjem meg.
Bánok valamit? Kérjek bocsánatot.

Isten igéje

Luke 24:13-35

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Kleofás és társa hallották Jézust anélkül, hogy tudták volna, hogy őt hallgatják. Vajon amikor az emmauszi úton Mózest és a prófétákat magyarázta Jézus, idézte-e a tanítványoknak Mózes figyelmeztetését, hogy: „Egészen közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben”(MTörv 30,14)?
• Érzem-e az Úr közelségét? Közel van hozzám igéjében, valóságos jelenlétében az eucharisztiában, és a lelkiismeretemben.

Párbeszéd Beszélgess Jézussal a most olvasott szentírási szakaszról.  Mi ragadott meg benne? Talán lassan tudatod felszínére emelkedik egy beszélgetés, amiben részt vettél, egy történet, amit nemrég olvastál. Hogyan kapcsolódik az olvasott evangélium szavaihoz, ami eszedbe jutott, megvilágítják-e egymást?

Befejezés

Megköszönöm Istennek, hogy eltölthettem néhány percet egészen egyedül csak Vele. 
Hálát adok minden sugallatért, amit esetleg a szöveg olvasása közben kaptam.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Amen.