Húsvét második vasárnapja az Isteni irgalmasság vasárnapja

Isten jelenléte

Megállok egy pillanatra, és a szeretetre
meg a kegyelemre gondolok, amit Isten áraszt rám.
A maga képére és hasonlatosságára teremtett.
Szállást vett nálam.

Szabadság

Vajon felismerném, ha Isten mondani akarna nekem valamit?
Észrevenném, ha biztatni akarna, vagy valami feladattal szeretne megbízni?
Kegyelemért imádkozom, hogy félretegyem, ami foglalkoztat,
és megnyíljak Isten üzenetének befogadására.

Szerető figyelmesség

Jézusom, add, hogy életem minden napján tudatában legyek jelenlétednek,
hatalmadnak és szeretetednek.

Isten igéje

Jn 20, 19-31

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• A bátor és hűséges Tamás elvonult, hogy magában gyászoljon, és így lemaradt az Úrral való találkozásról. Elszigetelődéséből és bosszankodásából megérezhetünk valamit, mikor azt mondja: "Hacsak ... nem hiszem". Amikor a hívő közösségtől elszakadtam, éreztem már én is így. Olyankor van a legnagyobb szükségem barátaim társaságára és a hit támogató erejére, amikor bánat ül a szívemen.
• Két példát látunk arra, hogyan lép be Jézus barátai életébe. Be tud lépni hozzám is? Kivel azonosulok ezekben a jelenetekben? Kételkedem, mint Tamás? Valami jelre várok, mielőtt elköteleződöm az új világ, a feltámadás világa mellett?
• Hagyom, hogy Jézus a fülembe súgja: „Boldog leszel, ha eldöntöd, hogy hinni fogsz!” Hinni benne azt jelenti, hogy átadom neki a szívem is, nemcsak a fejem. Nem nagy kérés ez részéről, hisz ő már nekem adta a szívét.

Párbeszéd

Tudatosítom magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok.
Elképzelem, hogy Jézus mellettem áll vagy ül,
és elmondom neki, min gondolkodom, mi nyomja a szí­vemet.
Beszélgetek Vele, mint egy jó baráttal.

Befejezés

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.