Szerda Húsvét nyolcadában

Isten jelenléte

Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló.
Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám,

Isten állandóan jelen van szeretetben.

Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent
most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Szabadság

Köszönöm, Uram, a szabadság ajándékát.
Add, hogy mindig téged akarjalak követni.
Tarts meg utadon, és add, hogy sose felejtsem el szeretetedet
és azt, hogy te minden embernek gondját viseled.

Szerető figyelmesség

Isten szerető jelenlétében visszatekintek az elmúlt napra.
A jelen pillanattal kezdem, és haladok visszafelé percről percre.
Hálás szívvel összegyűjtök minden jót, minden fényt.
Megállok a homályos dolgok mellett, és figyelem, mit akarnak mondani nekem.
Gyógyulásért, bátorságért imádkozom, vagy bocsánatot kérek.

Isten igéje

Luke 24:13-35

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Mint az emmauszi tanítványokkal, velem is együtt jársz, Uram, sokféle alakban, és én nem mindig ismerlek fel. Nyisd meg nekem az Írásokat, mutasd meg arcodat azokban, akikkel találkozom, önts egy kis melegséget a szívembe.
• Kerültél-e közel valakihez egy utazás során, annak helyszínén, vagy a buszon, vonaton, túrázás közben, menedéket keresve, egy vasárnapi sétán, a kórházban vagy az orvosnál sorodra várva? A váróteremben például sokféle személyes dolgot elmesélnek az emberek magukról, gyermekeikről. A tanítványokkal is ez történt a vasárnap esti gyaloglás közben. Gondban voltak, találkoztak egy idegennel, és ő értelmet adott gondjaiknak. Jelenlétével és szavaival Jézus értelmet adott szomorúságuknak. Egy jó beszélgetés helyre tud hozni egy rossz napot. Egy jó imádkozás szintén.

Párbeszéd

Tudatosítom magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok.
Elképzelem, hogy Jézus mellettem áll vagy ül,
és elmondom neki, min gondolkodom, mi nyomja a szí­vemet.
Beszélgetek Vele, mint egy jó baráttal.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.