Nagyböjt 4. hete péntek

Isten jelenléte

Megállok egy pillanatra, és  arra a szeretetre és kegyelemre gondolok, melyet Isten áraszt rám. Saját képére és hasonlatosságára teremtett, templomává épített.

Szabadság

Kevesen fogják fel,
mivé alakítaná őket Isten,
ha átadnák Neki magukat,
és hagynák, hogy kegyelme formálja őket. (Szt. Ignác)
Segítségért imádkozom, hogy tudjam magamat teljesen Isten szeretetére bízni.

Szerető figyelmesség

Hogy érzem magam? Derűs vagyok, könnyű szívű? Vagy nyomaszt valami? Lehetek nagyon oldott, békés, örülök, hogy itt vagyok. De ugyanígy, ideges is lehetek, aggódom, bosszús vagyok. Elismerem valós lelkiállapotomat. Isten a létező önmagamat szereti.

Isten igéje

Jn 7, 1-2; 10. 25-30

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban.
Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.”
Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.”
Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Jézus szenvedése idején végig tudta, honnan jött: Istennek, Atyjának szívéből. És azt is tudta, hogy oda tér vissza. Mindig tudta, hogy nincs magában. El tudjuk-e kísérni ma szenvedésében? Ahol emberek szenvednek, Jézus szenved.

Párbeszéd

A beszélgetés nem azt jelenti, hogy állandóan beszélek. Hallgatom is a másikat.
Ha Jézussal beszélgetek, tanuljak meg csendben maradni, figyelni is.
Magam elé képzelem, ahogy gyöngéden rám néz,
szeretettel rám mosolyog.
Teljes őszinteséggel mondhatok el Jézusnak mindent, ami bánt, ami gondot okoz.
Nyíltan beszélek neki félelmeimről, kétségeimről.
Megkérem, segítsen, hogy teljesen rábízzam, 
átadjam neki magam,
tudva, hogy ő mindig a legjobbat akarja nekem.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.