Évközi 33. vasárnap

Isten jelenléte

Isten jelenlétére gondolok körülöttem, bennem.
A világegyetem, a nap és a hold, a Föld,
minden egyes molekula és atom, az összes létező Teremtője,
Isten benne van minden szívdobbanásomban.

Szabadság

Olyan könnyű beleesni a vagyon csapdájába. Add, Uram, hogy szabad legyek minden kapzsiságtól és önzéstől. Juttasd eszembe, hogy a legjobb dolgok az életben ingyen vannak: szeretet, nevetés, törődés, osztozás.

Szerető figyelmesség

Add, Uram, hogy tudatában legyek, mi mindent kaptam Tőled, és legyek hálás értük.
Add, hogy áldásaidat mindig megosszam másokkal.

Isten igéje

Mt 25, 14-30

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Fordítsuk figyelmünket először azokra a szolgákra, akik jól végezték dolgukat. Mi a jutalmuk? Beléphetnek uruk örömébe. El tudjuk képzelni az ünnepségeket, ajándékokat; megelégedés, általános boldogság mindenütt. A talentum hatalmas összeg volt az evangéliumi időkben, a gazda óriási vagyont bízott a szolgákra. Elragadtatással fogadta az eredményeiket. Kivéve annál, aki csak egy talentumot kapott. Nincs okunk feltételezni, hogy ez rossz ember volt, csak biztosra akart menni, kerülte a kockázatot.
• Ne legyünk olyanok, mint a „temetői hangulatú” hívők, akikről Ferenc pápa beszél: „Ne meneküljünk el Jézus feltámadása elől. … Kiábrándulva a valóságból, az Egyházból vagy önmagukból, szüntelenül átélik annak a kísértését, hogy valamiféle édeskés szomorúságba meneküljenek, amely úgy eluralkodik a szívben, mint „az ördög egyik legdrágább elixírje”.[64] Akik arra hivatottak, hogy megvilágosítsanak és életet adjanak át, végül hagyják, hogy olyan dolgok bűvöljék el őket, melyek belső sötétséget és fáradtságot eredményeznek, és elgyöngítik az apostoli dinamizmust. Mindezért ismétlem: ne hagyjuk elrabolni magunktól az evangelizáció örömét!” (Evangelii Gaudium: Első fejezet I.3, Második fejezet II.83.)

Párbeszéd

Tudom, Uram, hogy nincs szükség szavakra, amikor feléd fordulok. A szívembe látsz. Ismered vágyaimat, szükségleteimet. Kezedbe helyezem magam.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.