Évközi 21. hét kedd

Isten jelenléte

Ahogy most megállok előtted, Uram, töltsd el szívemet és egész lényemet
vágyakozással Feléd.

Szabadság

Isten segí­tségét kérem,
hogy elszakadjak elfoglaltságaimtól,
megnyí­ljak Előtte erre az imaidőre,
átéljem a szeretetet, és Őt még jobban szolgálhassam.

Szerető figyelmesség

Életem mely területein érzek reményt, biztatást, növekedést? Visszanézve az elmúlt hónapokra, észrevehetem, milyen tevékenység vagy alkalom hozott bő termést. Ha látok ilyen területeket, elhatározom, hogy a jövőben több időt szánok rájuk, több figyelmet szentelek nekik. 

Isten igéje

Mt 23, 23-26

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Az intézményesített vallásosságban mindig ott van az őszintétlenség, vagy rosszabb esetben a kétszínűség kockázata, miközben a fizetett hitszónokok saját viselkedésüket a hitelvekhez igazítják. Érdekes módon, Jézus egyedül a farizeusokat és a hozzájuk hasonlókat szidja az evangéliumokban. Azzal vádolja őket, hogy nem értik Istent, mert nem fogják fel az alapvető dolgok, az igazság, az irgalom és a hit jelentőségét.
• Az ember gyakran meg kell, hogy vizsgálja, mi az, ami elromlott, és helyre kell állítania az értékek sorrendjét. Jézus ezt újra meg újra elvégzi, mikor a „bűnösökkel” foglalkozik, olyan emberekkel, akiknek viselkedése eltér a zsidó Törvénytől. Meggyógyít, és megbocsátja azt, amit a farizeusok és a hozzájuk hasonlók elítélnek, sőt elpusztítanak.
• Olyan jól mondja Ferenc pápa: „Másrészt a pásztoroknak és a híveknek, akik kísérik testvéreiket a hitben vagy az Isten előtti megnyílás útján, nem szabad megfeledkezniük arról, amit A Katolikus Egyház Katekizmusa olyan világosan tanít: „A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.”[49] Éppen ezért – anélkül hogy csökkentenénk az evangéliumi eszmény értékét – irgalommal és türelemmel kell vezetni azon személyek növekedésének a szakaszait, akik napról napra építik önmagukat.[50] A papokat emlékeztetem arra, hogy a gyóntatószék nem lehet kínzókamra, csakis az Úr irgalmasságának a helye, aki a lehetséges jó megtételére késztet bennünket. A komoly emberi korlátok között megtett apró lépés kedvesebb lehet Istennek, mint annak külsőleg korrekt élete, aki a napjait úgy tölti, hogy nem kell jelentős nehézségekkel szembenéznie. Mindenkihez el kell, hogy jusson Isten üdvözítő szeretetének a vigasztalása és ösztönzése, amely – túl a hibáin és elesésein – mindenkiben titokzatosan munkál.” (Evangelii Gaudium, IV 44)

Párbeszéd

Mi minden kavarog a gondolataimban, mialatt imádkozom? Békesség van bennem? Gond nehezedik rám? Közömbösséget érzek? Elképzelem, hogy Jézus mellettem itt ül vagy áll mellettem, és megosztom vele érzéseimet.

Befejezés

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.