A képzés során a résztvevők kiemelt témaként kezelik a lelkigondozói módszereket, a segítés lehetőségeit, a segítő személyének alkalmasságát, valamint számos gyakorlati kérdésre keresik a választ.

Az önkéntesség egyik legfontosabb kritériuma a helyes önismeret, ennek gyakorlatában segítséget nyújtottak a Budai Irgalmasrendi Kórház munkatársai: Buza Patrik, a kórház Lelkigondozói Szolgálatának vezetője és Markó Mária, a kórház Önkéntes Szolgálatának vezetője.

Az önkéntes szolgálatra jelentkezők motiváltsága széles skálán mozog. Motivált az orvos, aki nap mint nap a szükséges gyógykezelés mellett lelki támaszt is nyújtana a betegeknek; a gyógyszerész szeretné jobban meghallgatni az idősebbeket a munkája során; az egyetemista diák édesanyja példáját látva vállalkozott a feladatra; egy volt kórházi beteg pedig tapasztalataiból kiindulva érzi szükségét, hogy egy-egy jó szóval enyhítse a beteg kiszolgáltatottságát. A képzésben üzletasszony is részt vesz – ő otthonukban látogatja meg az idős beteg embereket, akik számára a látogatás előtt megélt várakozás jelenti az egyetlen örömet –; továbbá görögkatolikus papnövendékek szereznek tapasztalatokat, lelkipásztori szolgálatukra készülve.

Sokszínű a motiváció, de van, ami közös: az ajándék, amit a segítők adni tudnak a beteg embereknek – emelték ki a segítő szakemberek, Buza Patrik és Markó Mária, akik szerint a feladat nem egyszerű. „Ki vagyok én? Minek alkotott az Isten, mi is az identitásom? Miért vagyok segítő?” – e kérdések megválaszolása elengedhetetlen. Jézus azért tudta adni önmagát, mert pontosan tudta, hogy ki Ő. Két dolog fontos: a kapcsolat önmagammal és Istennel, akitől a meghívás származik. Amíg önismeretemben nem látok tisztán, mindig önmagamat keresem, s nem tudok a másikra, a betegre figyelni.

A bemosakodás

Mint ahogy a sebész a műtét előtt bemosakodik, sterillé válik, úgy a beteglátogatónak is ki kell üresítenie önmagát, hogy kapcsolatba léphessen a beteggel, így a jelenlétével, meghallgatásával segíteni tud. Ez nem kevés erőfeszítést igényel, hiszen mindenki valahonnan érkezik a látogatásra.  Ehhez csönd, összeszedettség és azon keretek (idő, türelem, empátia) ismerete szükséges, amellyel a segítő rendelkezik.

Mint ahogy a bemosakodás, így a kimosakodás is alapszabály. Ez lehet egy szentmise, egy ima, vagy a beteg Isten kezébe helyezése.

Mi segít az önkéntesnek?

Számos kérdés között az is felvetődött a képzésen, hogyan lehet megvigasztalni a beteget. Az önkéntes, átérezve a beteg kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét, nehéz szívvel távozna tényleges segítés nélkül. A beteglátogató hivatása azonban az, hogy meghallgatásával támogassa a beteget, részt vállaljon érzéseiben, és egész jelenlétével éreztesse vele, hogy nincs egyedül.

Fontos a szakmai vezetés, a lelkivezető, a közösség, amely megtart ebben a szolgálatban, de a beteglátogatók munkacsoportokba, önkéntes közösségekbe szerveződése is erőt ad. Elengedhetetlen, hogy a segítő mögött álljon egy szervezet, csoport, amely bátorságot, magabiztosságot ad, s általa a segítő is támaszt, kíséretet kap.

Kiemelt szerepet kap a szolgálat végzésében az önkéntes feltöltődése (zenehallgatás, séta, alkotás, sport). Fontos, hogy mindenki rátaláljon a saját kikapcsolódási lehetőségére.

A képzésbe folyamatosan be lehet kapcsolódni.
Információ: Szokolai Katalin, szokolai.katus@gmail.com 70/623-8417

Kovács Ágnes/Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír