Közreadja Kovács Szabolcs

1949. június 4-én tartotta Márton Áron római-katolikus erdélyi püspök utolsó szentbeszédét a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Az eseményre már az egypártrendszer bevezetése, a romániai magyar intézményhálózat fokozatos elsorvasztása, és az egyre erősödő egyházellenes retorika légkörében került sor. A román kormány 1948-ban felmondta a Vatikánnal 1929-ben kötött konkordátumot, melyet az ún. „kultusztörvény” követett. Ennek keretében államosították az iskolákat, és betiltották a szerzetesrendeket. 1949 tavaszán a püspök bérmakörútat tartott Felcsíkon és a Gyimesekben, melyet a hatóságok lehetőségeik szerint igyekeztek megakadályozni. Gyimesközéplokon hívei egy fehér lovat ajándékoztak neki, és a püspök gyimesi férfiak vezetésével lóháton vonult fel a búcsús szentmisére. Elmondott prédikációjában élesen fogalmazva tematizálta az egyházat ért sérelmeket.

Márton Áron püspököt a búcsút követően rövidesen, 1949. június 21-én titkárával együtt letartóztatták. Három évnyi vizsgálati fogságot követően 1951-ben nyolcadmagával állították bíróság elé. A bukaresti katonai törvényszék 1951. július 13-án életfogytiglani kényszermunkára ítélte hazaárulás vádjával. Vádlottársai közül Kurkó Gyárfást, az MNSZ volt elnökét és Lakatos István szociáldemokrata vezetőt 25-25 évre, gróf Teleki Ádám földbirtokost 15 évre, Venczel József tisztviselőt 12 évre, Szász Pált, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnökét 10 évre, Korparich Ede szövetkezeti elnököt 5 évre, Bodor Bertalan banki tisztviselőt pedig szintén öt évre ítélték. Márton Áron büntetését a pitești, nagyenyedi és máramarosi börtönökben töltötte. 1955-ben amnesztiával szabadlábra helyezték, de 1956-tól kényszerlakhelyre utalták a gyulafehérvári püspöki palotában, melyet 1967-ben oldottak fel.  

Kedves keresztény testvéreim!         

Ma egy éve gyűltetek össze ezen a helyen és tettetek fogadalmat a boldogságos Szűz Mária előtt, hogy buzgón kitartotok katolikus hitetek mellett, mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. Most egy éve a háromszázezret számláló keresztény katolikusokból 75 000 ember jött el a boldogságos Szűzanyához, hogy megerősítse magát hitében. Ma pedig százezer lelket számlálunk, ami bizonyítja, hogy dacára annak a sok akadálynak, amit elénk gördítettek bebizonyítottátok, hogy minden körülmények között megtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a boldogságos Szűzanya lábainál tettetek. Keresztény testvérek, mint Erdély püspöke kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak ennek a nehéz évnek a leteltével, de azt hosszas lenne elébetek terjeszteni. Így hát csak az utóbbi eseményeket ismertetem veletek.

Május 12-én indultam főpásztori körutamra, rendesen megszervezett munkaprogrammal, amelyet a világ minden püspöke megtesz és kötelessége, hogy megtegye. Ezért előbb kérvényt nyújtottam be a közoktatásügyi minisztériumhoz, melyben kértem, hogy a felcsíki körutam alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék fel az iskola látogatása alól. Erre azt a választ kaptam, hogy még szigorúbban adták utasításba a tanulóknak, hogy ne vehessenek részt a templomokban, ahol megjelentem, és még kísérletet tettek, hogy abban az időben a felnőtteket is eltérítsék a templomokból. Ez a vallásszabadság megsértése. Vajon kit feszélyez az isteni törvény és mi a célja ezzel, hogy akadályozza az egyház püspökét abban, hogy azt a jogát, amelyet semmikor senki nem akadályozott századok óta, korlátozzák. Amikor elkészítettük a búcsú programját hasonló intézkedéseket tettek, hogy ezt ne lehessen a katolikus jogaihoz méltóan véghezvinni. Megfékezték azokat a jogainkat, melyeket senkinek nincs a világon joga megfékezni, mert mi csak az igazságosságot, erkölcsösséget és testvéri szeretetet gyakoroljuk. Arra, amit mondok százezer katolikus magyar dolgozó a tanú. Tudomásom van róla, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1-5. között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét magatartásáról és legszentebb kötelességéről.

Tanúi vagytok ezeknek és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi erkölcsöt és méltóságot gyakoroljuk? Hát ennyire lebecsülnek bennünket, a hitet! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincs lelki élete és ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogyha valakinek hite van és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatását.

Mindezeknek ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve továbbra is kitartsatok minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetett hiteteknek.

Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szűzanyának. Ezt tesszük ma is de még többen. Tavaly óta nehéz és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más mi védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd. Azok akik halottaknak hittek és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan túlerővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van aki védelmezzen. Ez a mi erősségünk. (…)

Keresztény testvéreim! A hitetekben való megerősítést az jelenti főképpen, hogy gyakran járuljatok a szentgyónáshoz és áldozáshoz!

Forrás

MNL OL, Bányai László hagyaték, XIX-J-1-l-3/a A romániai magyar egyházzal, valamint az antiklerikális propagandával kapcsolatos iratok /1949-1957/.