Március 30: Climacus Szent János

649-ben született. Az Úr Jézus nyilvános föllépése előtt 30 évet töltött a názáreti csendes otthonban. A világ előtt ismeretlen, rejtett élet volt ez, amely imádság, elmélkedés, munka, szeretet, engedelmesség és önmegtagadások közt telt el. Ez az élet mindig ihlette a mélyebb lelkeket. Szent János is azok közül való, akikre ez a krisztusi rejtett élet különösebb hatással volt.

Azon a földön született 580 körül, amelyet Üdvözítőnk megszentelt életével. Gyermekkoráról semmit sem tudunk. Mindössze 16 éves volt, amikor elhagyta hazáját és a világot, s a Szentföldtől délre fekvő Sínai-hegy vidékére ment. Ez a terület akkor az Istennek élő lelkek kedvelt hazája volt; egymást érték rajta szerzeteskolostorok és remetetelepek. János itt egy kolostorban vonult, és a szentek tudományában igen jártas, jámbor életű szerzetes, Martirius vezetése alatt állott négy évig. 

Miután elsajátította a keresztény tökéletesség alapelveit, az alig húszéves ifjú szerzetes a Sínai-hegy lábánál remeteéletet kezdett élni, anélkül azonban, hogy teljesen megszakította volna a kolostorral az öszszeköttetést. Lakása kezdetben egy kis remetekunyhó volt, amelyet később barlanggal cserélt föl. Itt töltött negyven esztendőt.
Miben telt el ez a hosszú negyven év ott távol a világtól? Az Úr Jézus názáreti rejtett életének követésében! Sokat elmélkedett és imádkozott. Szent volt a hegy, amelynek tövében 
lakott: megszentelte az ószövetség legfölségesebb Isten-jelenése, amikor az Úr e hegyen a felhőből villámlás és mennydörgés között kihirdette a tízparancsolatot. Az ilyen helyen dúsabban hullanak bele a lélekbe a tízparancsolatot kiegészítő hegyi beszédnek és az evangéliumi tanácsoknak szent magvai. Ahol valamikor Isten szövetségre lépett a zsidó néppel, ott a lélek buzdul arra, hogy végleg, fönntartás nélkül egyesüljön Istenével. Ahol Mózes 40 nap és 40 éjjel az Úrral beszélgetett s kenyeret nem evett és vizet nem ivott s ezzel előre jelezte az Úr Jézus 40 napos böjtjét, ott János a legteljesebb remete igénytelenségben élt 40 évig.

Lakása a betlehemi istállóra emlékeztetett, s életrajzírói azt mondják róla, hogy inkább az étel látásából, mint használatából táplálkozott. Azután foglalkozott kézimunkával, amellyel saját maga kereste meg élelmét. De a magános élet ellenére sem vált hideg-rideg emberré. Sokan jöttek hozzá; ki tanácsot kért tőle, ki imádságába ajánlotta magát. Szívesen vállalkozott mindkettőre: szeretettel adta Krisztus követésre a tanácsait s imádkozott a szükséget szenvedőkért. S tudott alázatos lenni. Amiért odaadással foglalkozott a lelkiélet kezdőivel, néhány remete és kolostorlakó azt terjesztette róla, hogy fecsegő, ámító. A szent nem érzékenykedett, hanem úgy gondolta, hogy mások talán jobban ismerik őt, mint saját maga. Mindjárt kész is volt a gyökeres orvossággal: elhatározta, hogy a jövőben egy szót sem fog szólni. Az elhatározást tett követte: egy évig teljesen hallgatott s utána csak azért szólalt meg, mert régi bírálói látták nagy szentségét és alázatosságát s szégyenkezve kezdték erre kérni. 

Hatvanéves volt már, amikor a szomszéd kolostor lakói, részben azok, akik azelőtt fecsegő embernek tartották, megválasztották elöljárójuknak. Csak nagynehezen vállalta el ezt a tisztséget.
Életrajzírói kiemelik, hogy vezetése alatt a szerzetesek igen nagy előrehaladást tettek a lelkiéletben. Amikor azonban érezte, hogy közeledik a földi élettől való búcsúzás ideje, megvált a kolostortól s annak vezetését öccsére, Gergelyre bízva visszatért régi kedves és keményebb életmódjához, a barlangba. Itt azután nemsokára igaz szentnek halálával halt meg életének 70. évében, valószínűleg 649. március 30-án.

Egy barátja, a raithus kolostor elöljárója, a krisztusi lelkiélet nagymesterét bámulta benne s igen kérte, írja meg saját tapasztalatai alapján ennek az életnek szabályait. Szentünk a kérésnek engedett s megírta korának legjelentősebb lelki könyvét, amelynek címe: Az égbe vezető lajtorja. Ettől kapta nevét is: "Klimakosz" Szent János. A cím első görög szava, Klimax, ugyanis annyit jelent, mint létra, és Klimakosz, annyi, mint lajtorjás, azaz az "égi lajtorja" szerzője. Ugyancsak ennek a könyvnek köszönheti Szent János a Skolasztikus ( tudós) jelzőt is, amellyel az utókor megtisztelte. Ez a mű az Úr rejtett életének nyomába lépő lelki, illetve szerzetesi életet úgy fogja föl, mint egy lajtorját, mely a földet az éggel összeköti. Az egyes fokozatokat, amelyeken áthaladva a lélek tisztul és gazdagszik, létrafokoknak nevezi. Megkülönböztet 30 ilyen fokot, mert az Úr názáreti rejtett élete is 30 évig tartott.

János élete és művei sokakat segítettek, hogy példaképül maguk elé állítsák az Úr rejtett életét s hogy a bensőséges lelkiélet létráján eljussanak az égbe.