SZENT JÓZSEF, A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA JEGYESE ÜNNEP

A Szentírás a legnagyszerűbb elismerést írja róla: Igaz ember volt. Az Újszövetséghajnalán ő a hallgató szent, akinek szavát nem jegyezte le a Kinyilatkoztatás, de példaképül áll minden keresztény előtt, mert ő az, aki állandóan figyelemmel és készséges lélekkel fogadta az égi indításokat. Ez a lelkülete tette alkalmassá arra, hogy a Szent Szűz jegyese és hitvese, a Megtestesült Ige nevelőapja, a Szent Családőre legyen. Szent József Dávid házából származott. Mivel a "vezéri pálca" már elvétetett Juda törzsétől és Dávid házától, Szent József a szegény kézműves emberek közétartozott: ács volt. Izraelben Dávid király óta mindig az ő családjából származó utód lett a király. Az evangéliumok családfái (Mt 1,1-18; Lk 3,25-38) Jézus Dávid-fiúságát akarják igazolni(2Sám 7,12-16). Jézus a kor társadalmi rendjének megfelelően József fiának számított. Mária mást nem tudott megnevezni apának, mint Józsefet. Jézus és József kapcsolatára nem volt megfelelő kifejezés. Mária Jézusnak az édesanyja. József, mivel nem természetes apa, tisztázni kellett a helyzetét. A családfákból értesülünk arról,hogy a dávidi családban nemcsak törvényes gyerekeket, hanem az örökbefogadottakat is ugyanazok a jogok illették meg a királyság öröklésében. Isteni ígéreten nyugszik ennek a családnak a trónra való jogosultsága. Az Ábrahámnak tett ígéret örökségnek is tekinthető és a dávidi örökség hordozója lesz a Megváltó, Jézus Krisztus. József volt az, akinek ez a szent örökség jutott, pedig családja körében megvetett volt szegénysége miatt. Isten kiválasztotta őt, hogy Jézusnak az ő fiának apja legyen. József tehát nem is örökbe fogadta Jézust, hanem Isten tette meg fiává. József félt Máriát magához venni. Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, hogy eloszlassa félelmeit. József álmában tudja meg, hogy Jézus apja lesz. Igaz embernek nevezi őt Máté evangéliuma,mert elfogadta az Isten akaratát, és aszerint is cselekedett. Jézus és József kapcsolatát az Atya határozta meg, egyedül Tőle származott. József Dávid utóda volt és Jézus szintén a Dávidi családból származó Mária fia. Máriától Jézus a vér szerinti dávidi örökséget kapta, a szent örökséget Józseftől kellett kapnia. József halálával Jézusra szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Ez az örökség az ószövetségi üdvrendnek a lényege. Jézus Józsefen keresztül került kapcsolatba az ószövetséggel. Átvette tőle ezt az örökséget, az ószövetségi üdvrendet és beteljesítette. Isten Józsefet tette meg Jézus nevelőatyjának, ezért a névadási jogot is megkapta. Az ószövetségi szokások szerint ölébe ültette a gyermeket, nevet adott neki. Ezzel elismerte, hogy övé a gyermek. Menekülnie kellett Egyiptomba Heródes miatt. Heródes halála után visszatért Izrael földjére és Názáretben telepedett le. A tizenkét éves Jézust elvitték a templomba. Amikor rátaláltak Jézusra, Mária felelősségre vonta: „Atyád és én aggódva kerestünk.” Ezután az esemény után Szent Józsefről hallgatnak az evangéliumok. Az apokrif iratok részletezik eljegyzésük történetét, József kiválasztottságát, amelyet a kizöldült vessző csodája bizonyít (vö.Áron vesszeje).A „József az ács történetei” című IV.-V. századi apokrif irat részletesen elbeszéli halálát. A Szent Családnak jogi biztonságot és oltalmat adott. Halála előtt átadtaJézusnak az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást. Az Egyház Szent Józsefet - a Boldogságos Szűz Anyát illető hüperdúlia (a szentek tiszteletének legfelső foka) után - protodúliával (a Máriát követő első helynek járó tisztelettel) tiszteli. Azt az egyedülálló kiváltságot kapta, hogy földi pályafutása befejezésénél a Boldogságos Szent Szűz és Jézus Krisztus volt jelen. József tiszteletének elterjedésében a ferencesek működtek közre. IV. Sixtus pápa, aki a ferencesek rendjéből jutott a pápai székbe, ünneppé nyilvánította a Szent neve napját (1479). 1726-ban I. Lipót, majd III. Károly kérelmére bekerült a Mindenszentek litániájába. IX. Piusz az Egyház egyik legválságosabb időszakában az Egyház védőszentjévé nyilvánította. A XX. században a hívek a március hónapot szentelik Szent Józsefnek. 1909-ben külön litániát, 1919-ben pedig mise prefációt kap. 1955 május 1-én elrendelte XII. Piusz pápa „Munkás Szent József” ünnepét. A Habsburg-házban a XVII. század folyamán honosodott meg Szent József tisztelete. Lipót császár fiúgyermeke születésekor hozzá imádkozott. Amikor megszületett, a József nevet adták neki. Neve elterjedt először az arisztokráciában, később a nép névadási szokásában is. I. Lipót az Ő oltalmába ajánlotta egész birodalmát és a Habsburg-ház patrónusává választotta (1675). Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadulását az ő mennyei közbenjárásának tulajdonította. Buda ostromakor a döntő támadásra induló katonákat a kapucinus Avianói Márk lelkesítette, aki egy dárda hegyén Szent József képét emelte magasba. Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, a jegyesek, az ifjú házasok, a családok, az árvák és a haldoklók. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. A XIX. századtól tartják a papnövendékek és a szerzetesek védőszentjének; a XX. században pedig a munkások patrónusa lett. Szent Józsefet legtöbbször úgy ábrázolják, hogy a kis Jézus a jobb karján ül, bal kezében pedig liliomot, vagy kivirágzott vesszőt tart, de ábrázolják vándorbottal, fűrésszel, fejszével és fúróval is. Szent József tisztelete hazánkban már a középkorban elterjedt. Ezt bizonyítja egy esztergomi kiadású misekönyv is, melyben külön miséje van, ami a Missale Romanumhivatalos szövegétől is eltér. A XVIII. században a jeles barokk imádságoskönyvünk, a„Lelki Paradicsom” hoz egy biblikus veretű litániát, amelyet sok elnépiesített változatkövet még. Ez a tisztelet elterjedt a famunkások körében is. Patrónusa volt a szegedi és az aradi ácsok, asztalosok céhének. Hajdanában a koporsót is ők készítették. A szegedi céhzászlón (1824) két lebegő angyal között egy koporsót is odahímeztek. A kaposvári ácsok március 19-én végezték a húsvéti szentgyónásukat. A vasvári iparosok a domonkos templomban Szent József képe előtt gyertyát gyújtottak, misét mondattak és felajánlást tettek. A karmeliták Győrben könyörgő társulatot hoztak létre a jó halál kegyelméért. Szent József számtalan ábrázolási módjával találkozunk hazánkban, ezzel is jelezve, hogy a közbenjárását milyen sokan kérték. József napja a mezőgazdaságban is a tavaszi munkák kezdetének számít. Szegeden még a lusta emberek is rá hivatkoznak, akik egész télen nem takarítják el a havat: „nem vergődöm vele, majd megfogadom Szent Józsefet, majd elhordja ő. ” Szent József napján kezdték meg a csikósok, csordások és a gulyások a szolgálatukat, de csak Szent György napjától hajtják ki az állatokat. A néphiedelem a méheket szűzi életet élőknek tartja, ezért öntötték a gyertyát méhviaszból és nem faggyúból. Szent József tisztaságára utaltak ezzel is. Ezen a napon eresztették ki először a méhrajokat. Algyőn e szavakkal ereszti útjának a gazda méheit: „Atya, Fiú, Szentlélök neviben induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” Göcsejben nem megy el otthonról a gazda, hogy a méhek a rajzásból visszatérjenek. Szent József prefációja nagyon szépen összefoglalja mindazt, amit a szentírásból tudunk, ami az ő Istentől kapott „atyai” hivatását megkülönbözteti a többi családapáétól:„… és téged Szent József ünnepén illő hódolattal dicsérjünk, magasztaljunk és áldjunk. Mert őt az igaz férfit, az Istenszülő Szűznek jegyesül adtad, hű és okos szolgát családod fölé rendelted, hogy atyai gonddal őrizze a Szentlélek erejéből megtestesült Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.”

Végül, olvassuk el XII. Piusz pápa Imáját Szent Józsefhez, a munkások pártfogójához:

„Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy
mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is
megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét,
hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk. Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményei. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.”

Kozma László: József imája

Miért fogja el szívem fájdalom

Hogyha látom arcod mosolyát
S fejed itt nyugszik a vállamon.
Miért érzem egyszerre, hogy súlyosabb
Mit karom őriz, e parányi test.
Mintha terhet vinne, melyet átadott
Atléta-vállra érdemest
Egy pillanatig hogy vihessem én is
Hogy tettednek részese legyek.

Mert tudom, hogy véled teljesült
Amit annyi próféta hirdetett
Betöltöd száz nemzedék hitét
Angyal hozta el jóhíredet
Előbb anyádnak, azután nekem.
És tudtuk, hogy mikor érkezel
Csillagként küld égi szerelem
Titkos tudat, biztos sejtelem
Így lettünk az Isten jegyese
Egybekapcsolt a várakozás.
Kettős gyűrű egybeforrt fele
Gyémántkő az Úr ígérete
Igéjében végleg egyesült
Ős-lényege s mit megalkotott.

De miért fogja el szívem fájdalom
Mikor súlyodat érzem vállamon
És a hívásod: Abba, atyám!
Nekem szól de mégsem csak nekem
Mert túlnézel pillantásomon
Mint a tavon, a Genezáreten
Széjjelfutnak a fénykarikák:
Pillantásod az egész világ.
Az utadon csak így segíthetek
Hogy a tested súlyát hordozom.
S te fölveszed válladra egykoron
A világ súlyát, minden bűn keservét –
Szeretném, ha melletted lehetnék.
Valaki jön akkor a mezőről
Amikor lépsz elhagyva, egyedül
Karjában a szándékom feszül
Fölemeli a földre roskadót
Ha nem leszek már, akkor is: vagyok
A földön atyád, s Istenem, papod.