Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” 

Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. 

Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”

Mk 12,38-44

Elmélkedés:

A mai evangéliumban két ellentétes példáról beszél Jézus. Az első a farizeusok példája, amelyet Jézus erős szavakkal kritizál, és nem tartja követésre érdemesnek. A szegény özvegy példája viszont követendő a tanítványok számára. De mi a baj a farizeusok és írástudók viselkedésével és miért lehet példaértékű egy csekély összegű adományozás? A farizeusok, miközben jámborságot színlelnek, a megtiszteltetés és a tekintély után sóvárognak. A törvények és vallási előírások tudásában ugyan élen járnak, de azok betartásában már nem. Tetteikben a látszat fontosabb, mint maga a cselekedet. Kihasználják a szegényeket és az özvegyeket, sokszor megkárosítva őket. Jómódban éltek, tehát feleslegükből tudtak adakozni, ha akartak. Jézus tudja, hogy amit tanítanak az igaz, de tetteik nem kedvesek Isten előtt A szegény özvegyasszony ezzel szemben dicséretet érdemel Jézustól nagylelkűségéért. Bár csak nagyon keveset tudott adni a templom fenntartására, ez mégis valódi áldozat volt részéről az Isten javára. Vajon igazak-e cselekedeteim Isten előtt? Tudok-e érte valódi áldozatot hozni? 

© Horváth István Sándor

Imádság: 

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!