– Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról nagyon sok könyvet kiadtak már, a feleségéről viszont, úgy tudom, hogy eddig még nem született kötet. Mi késztette püspök atyát Coreth Mária Terézia életrajzának megírására?

– Egy egészen rövid, 10–15 oldalas kis füzetecskét írt már róla Gyürki László atya, könyv formájában viszont valóban az én munkám az első. Úgy éreztem, hogy egyrészt a boldoggá avatás miatt, másrészt pedig, hogy kicsit ismertebbé tegyük a személyét, nagyon fontos összegyűjteni mindazt, amit máris tudunk róla naplókból, a különböző tanúvallomásokból, amelyek az életével kapcsolatban születtek.

Sokat olvastam Batthyány-Strattmann Lászlóról, nagyon érdekelt az ő életének a mélye, és megragadott a feleség alakja. Éreztem, hogy itt valami gyönyörű titok rejtőzik. Kicsit bosszantott is, amikor azt hallottam, hogy a feleségről alig tudunk valamit, ezért nincs is sok esélye annak, hogy ez a boldoggá avatás elindulhasson. Emiatt elhatároztam, hogy mindent, amit csak lehet, összegyűjtök vele kapcsolatban. Egyik nyáron el is olvastam a Coreth Mária Teréziáról írt visszaemlékezéseket, közben jegyzeteltem, kommentárt fűztem hozzájuk. Megszületett bennem a gondolat, hogy megírok róla egy első életrajzot, amiből az is kiderülhet, hogy sok a vele kapcsolatos forrás.

Mindketten, férj és feleség, írtak naplót, emellett a tizennégy gyerekük közül többen is, náluk ez családi szokás volt. A gyerekek sokat írtak az édesanyjukról. Maradtak meg levelek is. Mindezekből össze lehetett állítani egy mély és sokatmondó életrajzot.

– Milyen főbb hatások érték gyermekként Coreth Mária Teréziát, melyek meghatározták későbbi életét, mély hitét?

– Boldog Battyhány-Strattmann László és Coreth Mária Terézia esküvője a bécsi Votivkirchében volt 1918. november 10-én. Godfred Marschall segédpüspök eskette őket össze, aki beszédében először a menyasszonynak gratulált, és Isten áldását kérte rá. Majd a vőlegényhez fordult, és elmondta, hogy ismeri a menyasszonyt keresztelése óta, amit szintén ő végzett, és ezért a vőlegénynek is szívből gratulál. A menyasszonyban ugyanis nagy kincs van,

a szüleitől a legjobb örökséget kapta, „az apa szívét és az anya lelkét, ami kiváló ötvözet!”

Az édesapa, az osztrák Karl Coreth, Ferenc Ferdinánd trónörökösnek volt a nevelője. Kedélyes, sportos, kiemelkedően intelligens főúr volt, aki nagyon szerette a lányát,  sóriási hatással is volt rá. Fiatalon halt meg, ami nagy fájdalmat és hiányt okozott Coreth Mária Teréziának. Az édesanyja, Anna von Pankratieff, orosz származású. Az ő édesapja – vagyis Mária apai nagyapja – Herszon városnak (ma Ukrajna) volt a kormányzója, mélyen vallásos orosz ortodox hívő. Coreth Mária Terézia egész életre döntő hatással volt az a nyolc év, amit a Sacra Coer nővérek bécsi iskolájában, kollégiumában töltött. Jó tanuló volt, nagy szívvel szívta magába az ottani légkört, és ezt vitte aztán magával tovább. Az egyik húga, Lilly apáca lett. Nagyon mélyen vallásos családról van tehát szó. Máriához életében a férje után Lilly húga volt a legfontosabb személy, a legtöbbet Coreth Máriáról tőle tudunk. Egészen hosszú visszaemlékezést írt róla és Batthyány-Strattmann Lászlóról is.

Coreth Mária Terézia vallásossága gyermeki, vidám és tiszta volt. Nem volt benne semmi görcsösség, erőltetettség, mélyen a lelkéből fakadt. Emellett kifejezetten nőies egyéniség volt. Könnyen tudott sírni, ha valakitől elbúcsúzkodni kellett vagy ha valaki megbetegedett; nagyon meghatódott. Ha egy inas ment el a háztól, olyan fájdalmat érzett, mintha családtag hagyta volna ott. Ugyanakkor nagyon tudott örülni is. A gyerekeik ugyanilyenek voltak: amikor az édesanyjuk hazatért egy-két nap távollét után, hatalmas ujjongással, hahózással, kiabálással rohantak hozzá. Vidám család volt az övék, amelyben jelen volt a kártya, a játék, a meseolvasás, de ezek mellett mindennap imádkoztak, szentmisére jártak.

– A Batthyány-Strattmann Lászlóról olvasott könyvek és püspök atya Coreth Mária Terézia-életrajza is erősítik bennem azt az érzést, hogy az ő személye eszköz volt a Jóisten kezében, hogy a „szegények hercege” kihozza magából a legjobbat, az élet minden területén.

– Ez így van. Batthyány-Strattmann László a húszas éveinek a közepén kicsit céltalan, üres, magába forduló életet élt, kereste az útját. Egyetemre járt, de nem nagy lendülettel tanult, néha halasztgatta is a vizsgáit. A lánytestvérei érezték, nagyon jó lenne mellé egy jó feleség. Ők szemelték ki Coreth Mária Teréziát. Az egyik fontos szempont – amellett, hogy nagyon csinos volt és vidám – a mély vallásossága volt.

A találkozásuk után Batthyány-Strattmann Lászlóban elindult a változás, lassan kiemelkedett az önmaga körül forgó, búskomor hangulataiból.

Később is így történt ez. Előfordultak nála mélypontok, nehéz periódusok, például az egyik, egyéves korában sok fájdalom után elhunyt gyermekük halála után nagyon kedvetlenné vált. A felesége is nyilván borzasztóan szenvedett, de ő néhány hét után rádöbbent: neki most az a dolga, hogy a férjét segítse, és ezt is tette. Ugyanez történt a legidősebb gyermekük, a húszévesen elhunyt Ödön elvesztését követően. A trianoni békediktátum után is, amikor a családnak szinte menekülnie kellett Köpcsényből, és Körmendre költöztek, Mária volt az, aki hamarabb talpra állt. Batthyány-Strattmann László Köpcsényen nőtt fel, rettentően kétségbe volt esve. Coreth Mária Terézia azonban hirtelenében kitalálta, mi a teendő: villámgyorsan létre kell hozni itt is a kórházat, amit ő rendezett be, ő hívta a mérnököket, építészeket. Néhány hét alatt berendezték a rendelőt, és Batthyány-Strattmann László lelki egyensúlya helyreállt, hiszen újból megkezdhette gyógyító tevékenységét.

Coreth Mária Terézia nagyszerű asszony volt, aki értett hozzá, hogyan mulassza el férjének a lelki nehézségeit.

Sokan állítják, hogy Batthyány-Strattmann László inkább emberkerülő volt, nem szerette a társaságot, a sok vendéget. Ebben is a felesége segítette: a nagyobb eseményeken ő vitte a szót, köszöntötte a vendégeket, vidám légkört teremtett. Ünnepnapokon gyakran mentek hozzájuk a körmendiek, felköszönteni őket. Ilyenkor is a feleség állt a középpontban, aki beszélgetett az emberekkel, s mindezt őszintén, tiszta szívből tette. Ő volt a családnak a szíve-lelke.

– Boldog Batthyány-Strattmann László és Coreth Mária Terézia nagyon szépen éltek, szeretetben nevelték tizenegy életben maradt gyermeküket, de ez nem jelentette azt, hogy elkerülték volna őket a szenvedések. Három gyermekük kiskorában halt meg, Ödön fiuk húszévesen. Batthyány-Strattmann László csaknem másfél esztendeig élt át borzalmas kínokat a halála előtt. A hitük mégsem rendült meg soha, mindvégig bíztak az isteni jóságban, irgalmasságban.

– Ez is gyönyörű Coreth Mária Terézia életében, hogy a keresztek nem megkeserítették, hanem erős lélekkel viselte őket, és

a gyerekeinek is azt üzente, hogy a kereszteket fogadják nyitott szívvel, szeretettel, ne értetlenséggel vagy lázadással.

Az egyik, különösen embert próbáló időszakban, amikor a férje már kórházban feküdt, gyógyíthatatlan betegségben, ő maga is műtét előtt állt – egy hatalmas, négy kilogrammos, szerencsére jóindulatú miómát távolítottak el a hasából –, két lányuk, Franciska, majd Gitta vakbelét is ki kellett venni, azt írta lányainak: „Ne veszítsük el a bátorságot! Mindezzel a súlyos szenvedéssel biztosak lehetünk, hogy Isten kedveltjei közé számítunk, és ez tegyen derűssé bennünket, és őrizze meg egyensúlyunkat.” Coreth Mária Terézia hite nem ingott meg, hanem beragyogta ezt a nagypénteki sötétséget is. Erős hitével, szeretetével, hitből fakadó derűjével segített férjének, gyermekeinek a szenvedés óráiban.

– Mit üzen a jelenkor emberének Boldog Batthyány-Strattmann László és Coreth Mária Terézia házassága? Létezhet még a mai, különösen zaklatott korban, amikor a hagyományos értékek visszaszorulóban vannak, ilyen szeretetteljes család, vagy már csak a szép mese kategóriájába tartozik?

– Az egyik üzenete talán éppen az, hogy ma is lehetséges szeretetben élni, és ez boldogító. Gyönyörű azt is megfigyelni, mik voltak ennek a titkai. Az egyik a nagyon nagy tisztelet, amivel egymáshoz viszonyultak. Ez egyértelműen megmutatkozik a naplókban:

nem tudják leírni a másik nevét anélkül, hogy kedves jelzőket ne írnának mellé: kincsem, angyalom, aranyszívű feleségem. Ez jött a szívükből, a nehezebb pillanatokban is.

Óriási tapintat, tisztelet, szeretet. Meghatározta a kapcsolatukat az önzetlenség is, nem magukat keresték, hanem azt nézték, mi a jó a másiknak. Batthyány-Strattmann László egy életen át kedvesen udvarolt a feleségének, és ő is millió gesztust tett a férje felé. Egész nap arra törekedett, hogyan tudná minél jobban segíteni a férjét. Ha kellett, asszisztált neki a kórházban, ha úgy látta, nincs rá szükség, eljött, mást csinált, ami fontos. Nagyon lényeges üzenetet hordoz az ő kettőjük élete: a család, a szeretetben való élet ma is lehetséges, boldogító, kiteljesíti az embert, nem börtön a házasság. Az ember arra születik, hogy szeressen, hogy megtanuljon szeretni, és ajándékká tegye az életét mások számára.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó (archív): Merényi Zita (interjú); Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír