Soubirous Szent Bernadett szűz - "Lourdes gyermeke"- a betegek védőszentje!
Mi is tehát Lourdes üzenete nekünk és az egész világnak?Szent Bernadett a betegek védőszentje. A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. legyen a betegek világnapja. Ennek célja, hogy„Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, illetve segítse elő a szenvedés megértését.”
1925. június 2-án XI. Piusz pápa boldoggá avatta Bernadettet. Szentté avatására 1933. december 8-án került sor.
Hogyan lett egy „semmi különös” kisközségből világhírű zarándokhely?Lourdes – egy hely Franciaország déli részén. 1858-ig nem sokan hallottak róla, csak egy eldugott falu volt.
A Szűzanya egy elhagyatott, sötét barlangban jelent meg Bernadettnek, egy szegény, írástudatlan lánynak, jelezvén ezzel, hogy Isten eljön hozzánk oda, ahol vagyunk, a mi nyomorúságunkba, a mi fájdalmainkba, a mi gyengeségeinkbe.Lourdes egy olyan hely, ahol Isten jelet adott, ahol megnyitotta szívét, hogy a mi szívünk is megnyílhasson. Az Isten azt üzeni Lourdes-ban, hogy szeret minket, és olyannak szeret, amilyenek vagyunk: szegénynek, gyengének, tudatlannak, bűnösnek.
1844. január 7-én Lourdes-ban egy kislány született – Bernadett Soubirous. Szülei szegények voltak. Édesapja molnár volt, édesanyja otthon végezte a házkörüli munkát és emellett kilenc gyermeket nevelt. Bernadett volt a legidősebb.
Bár beteges volt, igyekezett segíteni otthon mindenben. A család anyagi helyzete nagyon megromlott. Az otthonuktól is el kellett búcsúzni és csak egy volt börtön egyik kis sötét zárkájában kaptak „lakást”. A család nélkülözései miatt Bernadettet elküldték nénikéjéhez, hogy ott őrizze a nyájat. De Bernadett nemsokára visszajött Lourdes-ba. Nem érdekelte őt a nélkülözés, mert nagyon szeretett volna hittanra járni, hogy elsőáldozáshoz járulhasson.
Lourdes és Bernadett életének legmeghatározóbb eseménye a 18 jelenés volt. Ez volt a kezdete a fontos eseményeknek, és ezáltal lett Lourdes "Lurdessá." Ezért részletesebben erről írok most.
Első jelenés: 1858-ban Bernadett egyik húgával fát ment gyűjteni. A Massabielle barlang előtt Bernadett hirtelen szélfújást hallott, fényt látott, a nagy fényességben egy szép asszony állt fehér ruhában, kék övvel a derekán. Bernadett letérdelt, keresztet vetett, és a Hölggyel együtt imádkozni kezdte a rózsafüzért. Ezután a Hölgy eltűnt.
1858. február 11-én a Lourdes melletti, Gave folyó menti Massabielle-barlangban látomást látott. Elragadtatásba esett, s egy ismeretlen „Hölgy” ezeket mondta neki:„Imádkozz a bűnösökért!” – „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” – „Mondd meg a papoknak, azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem.” – „Körmenetben jöjjetek ide!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!”Erre Bernadett kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet.
Második jelenés: A szülei tiltása ellenére Bernadett másodszor is kiment a barlanghoz, mert úgy érezte, hogy újra jelenése lesz. A Hölgy újra megjelent, és a rózsafüzér elimádkozása után eltűnt.
Harmadik jelenés: Harmadik alkalommal a Szép Asszony megszólalt. Megkérte Bernadettet, hogy legyen szíves még tizenöt alkalommal eljönni a barlanghoz. Bernadett, plébánosa kérésére vitt egy papírt, s megkérte a Hölgyet, hogy írja rá a nevét. A Hölgy azt válaszolta, hogy nincs szükség papírra, hanem jegyezzen meg mindent, amit mond.
Negyedik jelenés: Bernadett égő gyertyával jött a találkozásra; innen ered a szokás, hogy a barlanghoz ma is égő gyertyával közelednek a zarándokok. Ötödik jelenés: A Hölgy egy személyes imára tanítja a lányt. Ez után a jelenés után Bernadett szomorú lett.
Hatodik jelenés: A Hölgy hajnalban jelenik meg Bernadettnek, akit már közel százan kísérnek el a jelenés helyére. Ezután a lányt beviszik a rendőrségre, hogy kikérdezzék.
Hetedik jelenés: Ekkor már százötvenen kísérik Bernadettet. A Hölgy egy titkot árul el a látnoknak.
Nyolcadik jelenés: A Hölgy üzenete: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Imádkozzatok Istenhez a bűnösökért! Csókolja meg a földet a bűnösökért!”
Kilencedik jelenés: Már háromszázan vannak a jelenésen. A Hölgy arra kéri Bernadettet, hogy igyon a forrásból és egyen füvet a bűnösökért.
Tizedik jelenés: Már nyolcszázan vannak jelen. Csendes jelenés volt, Bernadett megtette a szokásos bűnbánati gesztusokat.
Tizenegyedik jelenés: Már több mint ezer érdeklődő figyeli Bernadettet elragadtatás közben, aki imádkozik, bűnbánat jeléül térdre borul, csókolja a földet.
Tizenkettedik jelenés: Ezerötszázan vannak jelen, most először egy pap is megnézi az elragadtatást. Egy jelenlévő belemártja kificamodott kezét a forrás vizébe, és keze meggyógyul.
Tizenharmadik jelenés: A Hölgy kéri, hogy papok jöjjenek erre a helyre körmenetben, és építsenek kápolnát. Bernadett elmondja ezeket plébánosának, aki továbbra is a Hölgy nevére kíváncsi.
Tizennegyedik jelenés: Háromezren vannak jelen, de a jelenés elmaradt. Később a lány hívást érzett és újra elment a barlanghoz. Akkor megjelent a Hölgy; Bernadett megkérdezte a nevét, de ő csak mosolygott.
Tizenötödik jelenés: Kb. nyolcezren vannak jelen. Csendes jelenés.
Tizenhatodik jelenés: A Hölgy végre elárulja nevétEzt mondja: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Bernadett plébánosa felé tartva egész úton ismétli ezeket a szavakat, hogy el ne felejtse, mert nem értette azokat.
Tizenhetedik jelenés: Ez alkalommal Bernadett egy égő gyertyát tartott a kezében; a tűz elérte a kezét, de nem égette meg.
Tizennyolcadik jelenés: Bernadett hívást érez, kimegy a barlanghoz. Ekkor látja utoljára megjelenni a Hölgyet. A jelenések után Bernadett az Irgalmas Nővérek kolostorába vonult Nevers városába. A kolostorban egyre gyakrabban jelentkezik betegsége.
A jelenések július 16-áig folytatódtak, a Hölgy összesen tizennyolc alkalommal jelent meg Bernadettnek, minden alkalommal bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” (Négy évvel korábban, 1854. december 8-án IX. Pius dogmaként hirdette ki Szűz Mária szeplőtelen fogantatását. Ezt a korabeli hitetlen világ nagy gúnyolódással fogadta.)
A jelenésekkor, elragadtatásában Bernadett természetfelettien megszépült, tisztaság és megilletődöttség sugárzott belőle, annyira, hogy a szemlélők között még a legkeményebb szívűek szemébe is könnyek szöktek. Az utolsó jelenéskor a Szűzanya megígérte a lánynak, hogy boldoggá teszi, de nem itt, a földön.
A barlangnál történt jelenések és a forrásnál egymást követő gyógyulások a hívő és a hitetlen világot egyaránt megmozgatták. Lourdes a világ legnagyobb Mária-kegyhelyévé vált, a reménység forrásává, ahol sokan meggyógyulnak.
A jelenések utáni években Bernadett sokat szenvedett, zaklatták, vádolták, vallatták, sokszor ellenséges szándékkal. Türelemmel fogadott mindenkit, és mindig nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt. Ugyanakkor menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet, soha senkitől egy fillért sem fogadott el, még családja javára sem. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől. 1866-ban felvételt nyert a nevers-i iskola- és szeretet-nővérek Saint-Gilgard-kolostorába. Rendi neve Marie-Bernard lett.
Novícia idejét Isten iskolájaként járta végig. A novícia-mesternő és a főnöknő egyaránt attól féltek, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Bernadett azonban felismerte az igazságot, mely teljesen áthatotta: az ember semmi, semmire nem képes, semmije nincs, ami ne Isten ajándéka volna és nem a kegyelem műve lenne az emberben. Ezért készséggel fogadott minden megalázást, s mindenben és minden mögött Isten akaratát látta: „Ha erősödik a vihar, emlékezni akarok Urunk szavára: »Ne félj, Én vagyok!« Ha elöljáróim vagy társaim megaláznak, nyomban hálát akarok adni érte az Úrnak, és szívesen veszem a bántó szót, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek Istenhez.”
Egy nővértársa irigységgel figyelte Bernadettet. Ő odafordult hozzá, és megkérdezte: „Mit csinál az ember a söprűvel?” – „Micsoda kérdés! Az ember fogja seprűt, és seper vele.” – „És aztán?” – „Aztán visszateszi a helyére.” – „Hol van a helye?” – „Hát az ajtó mögött, a sarokban!” – „Látod, ez az én sorsom. A Szent Szűz dolgozott velem, aztán a sarokba állított. Ott az én helyem, és boldog vagyok, ha ott maradhatok.”
Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha nem volt ágyhoz kötve, akkor a betegszobában szolgálta testvéreit. Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott neki jobb térdének gyulladása.
Gyakran betegen végzi el mindennapi feladatait, gondozza a betegeket. De emellett hűséges Jézushoz és az Ő akaratához. Alázatosságát is sok próbának tették ki. A kolostorban az elején úgy jellemezték, hogy semmihez sem ért. Amikor már nagyon jól végezte ápolónői feladatait, ő lett a főnővér, viszont egy kis idő múlva megint alkalmazottként kellett tűrnie egy új főnővér parancsait, aki csak rövid ideje dolgozott a betegek között.
Élete végén lelki sötétségben szenvedett, nem érezte az Isten gyengéd vigasztalását, de kívülről ezt nem mutatta ki. Kedves, türelmes és vidám volt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre.Bernadett 1879. április 16-án, harmincöt évesen halt meg Nevers-ben.Teste épségben maradt, ma is a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik. A Szűzanya megmondta neki, hogy földi élete nehéz lesz, de boldog lesz a mennyországban. Utolsó szavai ezek voltak:„Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!”Ezek a szavak beteljesültek. Most már boldogan szemlélheti Urát, Istenét az örök dicsőségben.
Dicsőség legyen Istennek Lourdes-ért! Imádkozzál érettünk Szent Bernadett!
Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelője, védelmezője és megdicsőítője, aki Szent Bernadettet megajándékoztad a türelem és a szeretet csodálatos kegyelmével, kérünk, engedd, hogy az ő imádságára és példája szerint egyszerűségben járjuk a hit útjait, és szemlélhessünk téged a mennyek országában!Istenünk, alázatosak kedvelője és megdicsőítője, te Soubirous Szent Mária Bernadettet nagy szeretettel kiválasztottad, és megadtad, hogy a Szűzanya megjelenjen neki és beszélgessen vele. Közbenjárására add, hogy példáját követve a hit útján járjunk, amelyen az alázatos szívűeket a mennyei boldogság felé vezeted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Kommentáld!