Amikor a 14 éves Bernadett elmarad társaitól, és váratlanul erős szélzúgásra lesz figyelmes, a patak túloldalán egy sziklahasadékban gyönyörű nőt pillant meg. A jelenés tündöklő fehér ruhában van, lábai sarutlanok, egy-egy világossárga rózsával ékesítve, derekát pedig kék öv fonja körül, fején dús fátyol.

A Hölgy imádságra kulcsolt kezében világossárga rózsafüzért tart. Bernadett ijedtében rózsafüzére után kap, de félelmében még keresztet sem tud vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolyog, lassan keresztet vet, de nem szól semmit. Bernadett térdre ereszkedve imádkozni kezdi a rózsafüzért. Amikor befejezi, a jelenés eltűnik.

Az első látomás 1858. február 11-én történt. A jelenés a következő napokban megismétlődik. Február 11. és július 16. között a Szűzanya 18 alkalommal jelent meg Bernadette Soubirous-nak, a 14 éves gyermeknek. A jelenés harmadik napján (február 18.) a Hölgy először szól Bernadetthez, azt kéri, két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne ott látni.

A kilencedik jelenés (február 25.) napján, amikor már 350 ember jön el, a Szűz a következőket mondja: „Igyál és mosdjál meg a forrásban és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.” A gyermek a patakhoz akar futni, de a Hölgy megállítja és rámutat egy helyre. Bernadett a jelzett helyre siet, ahol sárral kevert kevés víz van. Kezével kaparni kezd, és nemsokára sáros víz jelenik meg.

A negyedik próbálkozásra Bernadett iszik a vízből, megmosakszik s eszik a fűből is. A jelenlevők bolondnak nézve őt megkérdezik, miért tette ezt. Bernadett válasza:

„A bűnösökért.”

A forrás vize közben egyre bőségesebben árad, letisztul s elhagyja a barlangot. A március 2-i jelenéskor a Hölgy a következőt kéri:

„Mondd meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát!”

A kislány plébánosa a jelenés asszonyának neve után érdeklődik, de Bernadett nem tud mit mondani. Ekkor a plébános jelet várva üzeni a Hölgynek, hogy virágozzék ki a rózsabokor. A Hölgy mosolyog, s a kérésre csupán ennyit mond:

„Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!”

1858. március 25-én a jelenés során a Hölgy megmondja a nevét:

„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!”

Olyan szó ez, amelyet a kis molnárlány nem ért meg. Mária viszont ezzel erősíti meg a Boldog IX. Piusz pápa által négy évvel korábban kihirdetett dogmát. Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én került sor. Mária búcsúlátogatása pedig július 16-án történt.

A lourdes-i jelenések történetében az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban megtörténtek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen.

A világi hatóságok részéről rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása és tiltások következtek.

A forrás és a csodás gyógyulások nem győzik meg az emberek nagy részét, kezdetben a plébánost és a püspököket sem. A sokféle kihallgatás után a Bernadett iránti rosszindulatnak csak az vet véget, amikor 1869. szept. 4-én IX. Piusz pápa levele megjelenik: Az Egyház is elismeri, hogy a jelenés magán viseli az igazság jeleit és a hívők bizonnyal hihetnek benne.

Bernadett a jelenések miatti zűrzavar és vádaskodás után kolostorba vonult és 13 évig volt szerzetes. Elrejtőzött a zárdában, mintha sohasem lett volna kiválasztott. A megaláztatások és a testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. 1925-ben, boldoggá avatásakor exhumálták, és testét 46 év után épségben találták.

Évente több millió zarándok érkezik      Lourdes-ba az egész világról, hogy kérje Mária közbenjárását testi-lelki gyógyulásért mind önmaga, mind szerettei számára. Az Egyház napjainkig a sokféle lelki és testi gyógyuláson kívül, 67 teljesen csodás gyógyulást ismert el Lourdes-ban. Máriának a betegekhez való különös közelsége és ereje miatt Egyházunk 1993-tól az első jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.