Papokat és világiakat, a közösségek képviselőit hívta egybe október 27-én a Máramarosszigeti Esperesi Kerület lelkipásztori napja, melyre a Borromeo Szent Károly-templomban került sor. A rendezvény a misszió évének lelki hozadékaira, és az ebből forrásozó gyakorlati megmutatkozásokra, a tanúságtételre, az evangelizációra irányította a résztvevők figyelmét.

Tíz órakor Szinovácz György főesperes köszöntője nyitotta meg a programot. A tematikus évek kapcsán a hallgatóságnak elmondta: fontos, hogy mindegyik hasson ránk, adjon valamit, segítsen jobbá válnunk.

Bonto Gabriella ifjúsági referens témafelvezetőjében szintén a tanúságtevés fontosságára mutatott: „Ha igazán fontos számomra a hitem, ha igyekszem megélni, akkor annak ki kell hatnia másokra is. Igazán hitelesen csak akkor tudom megélni a hitem, ha a mindennapjaimban is meglátszik. Úgy érzem, ez a missziónak a lényege, hogy a hétköznapi életemben keressem meg azokat a momentumokat, amikor embertársaim felé közvetíteni tudom keresztény hitemet.”

A gondolatébresztőt biblikus foglalkozás követte, melyben először elolvasták az emmauszi útra vonatkozó részt (Lk 24,13–35), majd kérdések alapján vonatkoztatták azt életükre. Olyan aspektusok mentén húztak érintőket, mint: kivel haladok én az úton? Hogyan tapasztalom meg azt, hogy valaki mellém szegődik? Mi akadályoz meg engem a látásban? Mi nem engedi meg, hogy felfedezzem a mellettem haladó Krisztust? Utam melyik szakaszára érkeztem el? Vagy: ki az, aki harmadikként mellettem állhatna? Ezek fölött aztán kiscsoportos beszélgetésekben elmélkedtek.

A lelkipásztori nap fontos részét képezték a tanúságtételek is. A szeretetszolgálatos csoport képviselője, az aknasugatagi közösség egyik tagja, valamint a ferences világi rend tagja állt ki, és beszélt az imában való megerősödésről, a szentmise látogatás ajándékairól, a betegekkel való foglalkozás Krisztus-találkozás jellegéről. A szombati rendezvény közös imával és énekkel ért véget – írja Józsa János, a Szatmári Egyházmegye sajtóreferense.

Magyar Kurír