„Szeretni szüntelenül / Elégni szeretetből / Így oszd szét mindenedet / Légy maga a szeretet” – hangzott a Nyolc Boldogság Közösség zenekarának és énekkarának előadásában Lisieux-i Szent Teréz versének refrénje, lágy franciás dallammal és harmóniákkal. Az imaesten megzenésített verseit, levelezésének és önéletírásának részleteit is hallhattuk.

Sára nővér köszöntőjében kiemelte a kármelita szent életének néhány eseményét: Az öt lánytestvérnek, akik később mind szerzetesnővérek lettek, át kellett élniük édesanyjuk korai halálát – Teréz ekkor négyéves volt. Kilencévesen olyan beteg lett, hogy az orvosok lemondtak róla, mígnem Mária mosolya, melyet a lelkében élt át, meggyógyította. Teréz 24 évesen halt meg, XI. Piusz 1925-ben szentté, II. János Pál pedig 1997-ben egyházdoktorrá avatta. A Nyolc Boldogság Közösség védőszentjeként tiszteli a kicsiségét nagyra értékelő francia szentet.

Az imaest kezdetén két tanúságtétel hangzott el.

Komáromi Panka háromgyermekes édesanya beszámolt arról, hogy Kis Szent Teréz önéletírását olvasva hogyan tudott kijönni abból a negatív életfázisból, melyben az önértékelési zavarok, a megfelelési kényszer, a szégyenérzet, a másokkal való összehasonlítgatás legyengítették, folyamatos negatív gondolatokra és érzésekre terelték. A szentben megismerte azt az őszinteséget, mely egyrészt kíméletlen, amikor magával szemben kell fellépnie, másrészt bátor és őszinte, ha a vágyai kimondásáról van szó.

Kis Szent Teréz nem szégyelli az érzéseit, meg meri engedni, hogy Jézus tekintete nyugodjék rajtuk. Elengedi azokat a képeket, amelyeket maga alkotott magáról, és beengedi azokat a képeket, melyeket Jézus alkotott őróla. Beismeri, hogy Jézus szeretete nem függ az ő éppen aktuális állapotától.”

Spala Tamás, az Örökimádás templom állandó diakónusa, két kisgyermekes édesapa arról beszélt, a kérő imáról való gondolkodása hogyan változott az évek folyamán: egyre inkább konkrétumokat tudott kérni, például a feleségét is; egyre inkább oda tudta helyezni a kéréseit Isten elé, és tudta, Teréz felerősíti az imát Isten felé, de a kérés szabadsága megmaradt, és az is, hogy amit Isten ad, azt szabadon elfogadja.

Az idén Versegi Beáta Mária nővér tanított a szeretet tudományáról, melynek mestere, tudósa lett Teréz, aki pont azért vált erre alkalmassá, mert megélte kicsiségét, törékenységét, gyöngeségét.

A szeretetet nem lehet megvásárolni, ugyanakkor léteznie kell valahol valahogyan. Jó, ha megvan, és fáj, ha nincs: az életünk viszonyítási pontja.

Beáta nővér hatéves keresztfia történetével szemléltette, mi is a szeretet. A kisfiú egy szintetizátoron ügyesen megtalálta egyedül egy népdalunk dallamát. Családtagjai csodálkozva kérdezték tőle, hogy jött rá, hogyan kell megszólaltatni az éneket. „Csak a hangpontokat kellett megtalálni, a dallam a fejemben volt, létezett” – mondta a gyermek. Az örök dallamot mi is meghallhatjuk; létezik, lüktet bennünk is – tette hozzá Versegi Beáta.

Azért a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát Isten, mert ők tudják: nem ők teremtik a dallamot, csak kutatják annak „hangpontjait”, keresik a harmóniát.

Teréz könyörtelenül reális, de ennek ellenére nem reményvesztett, hanem reményteli. Hangszere, amin az isteni irgalom dallamát megszólaltatja, a gyengesége, törékenysége. Elbukásaiban sem keseredik el, hiszen tudja: Jézus a karjaiba veszi, felemeli, nem ítéli el. Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten a tökéletes pillanatban és tökéletességünkben van jelen, de ezzel a gondolattal azt is feltételeznénk, hogy Isten végtelen szeretetének tulajdonképpen nincsen hatalma.

„Ne higgyük, hogy szenvedés nélkül szerethetünk!” – folytatta a tanítást Beáta nővér Lisieux-i Szent Teréz gondolatait idézve. – Jézus szomorúan szenvedett, mi nagyvonalúan, nagylelkűen szeretnénk szenvedni, de ez illúzió. Teréz akarta tudni, Isten hogyan bánik vele, amikor törékeny, ekkor találta Izajás könyvéből a vigasztaló anyáról szóló részt, melyből megértette: Isten felemel.

A zenei hasonlatot tovább bontotta tanítása második felében Beáta nővér: a szeretetet négyhúrú hangszerhez hasonlította. A jegyesi szeretet húrja az alaphang, az a képességünk, amely vágyakozni tud, kiválasztottság, személyességtudat és vonzalom járja át, mely valahová visz, irányít. Érdemes megvizsgálni, van-e fedezete ennek a vonzalomnak. A lisieux-i szent Jézusban találta meg, aki ennyire szereti őt, és nem hal meg soha, ezért válaszul ő is odaadta életét neki.

Az anyai vagy apai szeretet a második húr. Ez a bármelyik életszakaszban megélhető szeretet képes az életadásra, feltétel nélküli odaadásban és elfogadásban bontakozik ki, nem vár viszonzást.

14 éves Teréz, amikor egy borzalmas bűnöket elkövető bizonyos Pranzinit halálra ítélnek. A fiatal lány imádkozik, közbenjár érte, mert a halálraítélt nem bánja tetteit. Titokban még misét is mondat érte. Az akasztás után a napilapokból megtudja Teréz, hogy Pranzini háromszor is megcsókolta a feszületet kivégzése előtt. Teréz meghatódik, és felkiált: „Ő volt az én első gyermekem!” Paradox ez a pillanat, de megérthetjük, hogy igazából az anyai szeretet annak örül, ha a jó kibontakozik valakiben.

A harmadik húr a gyermeki szeretet húrja, a bizalom, ráhagyatkozás magatartása, melyet felnőttként egyáltalán nem könnyű megélni, főleg csalódások után. Ebben a szeretetben nem akarunk birtokolni, irányítani, befolyásolni, egyszerűen a másik kezébe helyezzük magunkat. Nehéz ezt a húrt megtalálni, újrahangolni a sok csalódás miatt, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne Istenre projektáljuk ezeket. „Kicsinek nem lenni kell, hanem kicsivé kell válni” – fogalmaz Teréz. Az emberi kapcsolatok terén újra kell kalibrálni magunkat – hangsúlyozta Beáta nővér –, hiszen boldog az a felnőtt, akinek lehetnek gyermekien egyszerű, őszinte kapcsolatai.

A negyedik a felebaráti szeretet húrja: a másik javát, kiteljesedését akaró szereteté. Ez a szeretet képes a másik hibáit is elfogadni. Hogyan? A hibák feletti bosszankodást néha nem is olyan nehéz csodálkozássá átkeretezni, ez pedig könnyen válik elfogadássá. Teréz képes volt arra, hogy saját gyengeségein se csodálkozzon egy cseppet sem. Ez a szeretet nem maradhat a szív mélyén, hanem amint a gyertyát, úgy ezt is tartóra kell tenni.

Életünkben akkor élhetjük meg a szeretetet igazán, ha mind a négy húron játszunk, sőt másokkal képesek vagyunk harmonikusan „együtt zenélni”. Meg kell találnunk a hangpontokat, ráhangolódni Isten örök és végtelen szeretetére – fogalmazott Beáta nővér.

A tanítás után szentségimádás következett, melynek során Kis Szent Teréz írásaiból olvastak fel részleteket a közösség tagjai, ezt szentségi áldás és a rózsaszirmok hullatása követte.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír