Gyulay Endre 1930. szeptember 17-én született Battonyán. Szegedi piarista diák volt, majd a Szegedi Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait 1948 és 1952 között. A szegedi székesegyházban szentelték pappá 1951. október 21-én.

1953–1955-ig Röszkén, 1955–1957-ig Ásotthalmon, 1957–1960 között Gyulán szolgált segédlelkészként. Kinevezett plébános volt 1960-tól 1963-ig Domaszéken, 1963 és 1970 között Mezőhegyesen, majd templomigazgató 1970-től 1972-ig Makón.

1972-től retorikát tanított és lelki igazgatóként tevékenykedett a Szegedi Hittudományi Főiskolán és a papnevelő intézetben. Ezalatt az egyházmegyében megszervezte az ifjúságpasztorációt. Munkálkodása nyomán született meg a Szent Gellért-napi katolikus ifjúsági találkozó, előbb a tarjánvárosi plébánián, majd a dómban.

1983-ban Rókuson lett plébános, ahol a templomot és a plébánia épületét tataroztatta, és a szegények pasztorációjával foglalkozott.

1987. június 5-én tette közzé II. János Pál pápa három új magyar püspök kinevezését: Egerben Seregély István, Szombathelyen Konkoly István, Szegeden Gyulay Endre lett az új főpásztor. A püspökszentelést 1987. július 4-én ünnepelték a szegedi dómban. Gyulay Endre püspöki jelmondata: „Föltámadott… ne féljetek!” (Surrexit… Nolite timere!).

1988-ban ő szervezte a jubileumi Szent István-napi ünnepségeket Szegeden. 1989-től segítette a szerzetesek visszatérését a Tisza-parti városba. A ferencesek az ő közreműködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat és a Havas Boldogasszony-templomot. Fontos feladatának tekintette a katolikus iskolák megindítását: a piaristák és a Kalocsai Iskolanővérek újra megnyitották középiskolájukat a városban, valamint újra megtelepedtek és a felsőoktatásban tevékenykednek Szegeden a jezsuiták. A főpásztornak egyházmegyei fenntartású iskolákat is sikerült újraindítania Makón, Gyulán, Békéscsabán, Endrődön, Szentesen és Mezőtúron. Emellett katolikus óvodákat alapított az egyházmegye több településén.

Gyulay Endre püspöksége alatt épült az értelmi fogyatékkal élők otthona a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson pedig egyházmegyei lelkigyakorlatos centrum létesült. 1993-ban megszervezte az egyetemi lelkészséget a városban. 1994-ben Egyházmegyei Krízismegoldó Otthont hozott létre. Ugyanebben az évben nyílt meg a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton. Gyulay Endre püspöksége idején tizenhárom új templom épült az egyházmegyében – olyan helyeken, ahol addig nem volt templom vagy a meglévő kápolna kicsinek bizonyult a hívek befogadására –, többek között Domaszéken és Szeged-Szentmihályon. A főpásztor szorgalmazta a dóm felújítását. 1995-ben megrendezte a Szeged-Csanádi Egyházmegye zsinatát, megalkotta annak pasztorációs tervét.

1989–1990-ben az Erdélybe irányuló európai segélyakció vezetője volt. Tevékenyen részt vett az 1991-es pápalátogatás előkészítésében. 1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendező kormánybizottság tagja volt. Kezdeményezte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Igazságosabb és testvériesebb világot című országos körlevelének megalkotását, és vezette az ezzel kapcsolatos vitát.

1999-ben a Magyar Cserkészszövetség elnöke volt.

Gyulay Endre közéleti író – számos újságba írt aktuális közéleti cikkeket, és tévényilatkozatai kapcsán a magyar püspökök közül a legismertebb közéleti szereplővé vált. 1993-ban a Délmagyarország című napilap közvélemény-kutatása alapján Szegeden megkapta az év embere címet.

2006. augusztus 26-tól a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott megyéspüspöke.

2013. június 9-én a szegedi székesegyházban pappá szentelésének 60. évfordulóját ünnepelték az összegyűlt hívek. Gyémántmiséjének emlékképére ezt az igét választotta a püspök: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé. Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem…, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,9–10).

2000. május 21-én főpásztori tevékenysége elismeréseként Szeged városa díszpolgárává választotta Gyulay Endrét. 2009. augusztus 22-én Ásotthalom díszpolgárává választották.

Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Magyar Kurír