November 4-én a Párbeszéd Házában három kötetet mutattak be: Török Csaba „Prímás album” és „A szent életű bíboros” című könyveit, valamint a Mindszenty József 1956-ról szóló írásait tartalmazó kiadványt, amely a Szépmíves Kiadó gondozásában jelent meg.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kovács Gergely történész, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője, a bíboros, hercegprímás szenttéavatási eljárásának viceposztulátora bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy hatvan évvel ezelőtt, november 4-én verték le a szovjetek az 1956-os forradalmat. Kovács Gergely kiemelte, a rendezvény célja az, hogy a gyásznapból örömünnepet varázsoljon, hiszen a hatvanadik évforduló is azt mutatja: Magyarország számára győztessé vált a szabadságharc.

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója felidézte, hogy Mindszenty bíboros halálának tizedik évfordulóján az amerikai emigrációban élő Füzér Julián ferences szerzetes több szerzőt is felkért, hogy írjon a hercegprímásról. A Szentnek kiáltjuk! című kötet 1987-ben jelent meg Ohióban. Sajgó Szabolcs Helyét keresi bennünk címmel írt tanulmányt a kötetbe. A jezsuita szerzetes kifejtette, Mindszenty József megítélése az emigrációban is kettős volt: vagy kritikátlanul elfogadták személyét és munkásságát, vagy ugyanilyen elfogultan elutasították, bár ez a külföldön élő magyarok kisebb részére volt csak jellemző. Sajgó Szabolcs az említett írásban idézett a bíboros 1947-ben, a Szent István Társulat közgyűlésén tartott előadásából, amelyben arról beszélt, mit jelent a történelmi felelősség, ennek szellemében gondolkodni, írni, beszélni, cselekedni, szemünk előtt tartva, hogy mivel tartozunk a közösségnek. Ez mindig aktuális – emelte ki a Párbeszéd Házának igazgatója. Mindszenty József legfőbb üzenete, hogy minden tettünket hassa át a felelősségteljes hozzáállás, legyünk tisztában azzal, hogy az élő Isten színe előtt gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk, mindenkor az Ő jelenében zajlik az életünk. A bíboros, hercegprímás munkássága minden gondolkodó ember számára kihívás, mert az önmagunkkal való szembenézésre, közös ügyeink elemzésére ösztönöz bennünket: képesek vagyunk-e legyőzni emberi gyengeségeinket, hogy a köz érdekében cselekedjünk?

A Prímás album (Mindszenty Alapítvány) és A szent életű bíboros (Mindszenty Alapítvány – Új Ember Kiadó) című kötetek szerzője, Török Csaba teológus elmondta, hogy 2008-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kongresszust rendezett a bíboros, hercegprímás letartóztatásának hatvanadik évfordulójára emlékezve. A teológus a konferencia előadójaként nem Mindszenty József politikai szerepvállalására helyezte a hangsúlyt, hanem a lelkipásztori tevékenységét emelte ki. Mindszenty József életútja és munkássága kapcsán felvetődött a szentté avatás és az életszentség kérdése is. Török Csaba álláspontja szerint a szentté avatás nem arról szól, hogy valaki üdvözült-e vagy sem. Az életszentség nem a mindennapi életben megvalósíthatatlan filozófiai tökéletességet vagy bűntelenséget jelent. Az életszentség sokkal alázatosabb fogalom, olyan, mint maga Krisztus, aki azt mondja: „szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Az életszentségben lévő személy ugyanígy szólal meg, nagy szelídséggel, hiszen bűnös ember szól a bűnös emberhez, a tetteivel, a szavaival, a tanításával. Az életszentség egy sorsba beleírt isteni szó, isteni megmutatkozás. Török Csaba felidézte, hogy kamaszkorában Mindszenty Józsefről egy túlidealizált kép alakult ki benne. A kutatás során azonban jobban megismerte az életét és a munkásságát, s ennek köszönhetően az elfogultan kialakított fekete-fehér kép ezer árnyalatot kapott.