A rendezvényen a két szerző, Deák András Miklós diplomata és Somorjai Ádám OSB beszélt a könyvről. Szavaikból kiderült: a kötet azt a kritikus három és fél évet mutatja be részletesen, amelyet Garret Ackerson ideiglenes ügyvivőként 1957. július 1-je és 1961. február vége között az amerikai követség élén töltött. Tény, hogy Mindszenty bíboros elsőként, de lényegesen rövidebb ideig (1957. november 4-től 1957. február 27-éig) az Edward Wailes kinevezett követ, majd ismét a Spencer Barnes ügyvivő irányította követségen tartózkodott. A könyv szerzői azonban figyelmüket nem rájuk, hanem az utódjukra irányítják, aki közel harmincéves diplomáciai tapasztalattal, tizenhét év külügyi szolgálat után érkezett vissza Budapestre, ugyanis 1935 és 1940 között másod-, majd első titkári rangban már dolgozott a budapesti követségen. Ackerson lett az első olyan amerikai ügyvivő, az első igazi házigazda, akivel a „vendég”, vagyis Mindszenty József bíboros, hercegprímás huzamosabb időt töltött egy fedél alatt. 1956 és 1971 között – a menedék hosszúra nyúlt idején – egyetlen más ügyvivő, illetve a két nagykövet sem szolgált ilyen sokáig Budapesten.

Deák András Miklós felidézte, hogyan került Mindszenty bíboros a menedékbe. 1956. november 3-án szombat este beszélt a Parlamentben, majd kicsit beszélgetett Tildy Zoltán volt köztársasági elnökkel, ezt követően visszaautózott a Várba és lepihent. Éjjel egy órakor a jugoszláv nagykövet, Szoldatics betelefonált a Parlamentbe: elvtársak, készen van a menedék, gyertek! Nagy Imre miniszterelnök, családjával együtt – mintegy negyven fővel – átment a jugoszláv nagykövetségre. Hruscsov és Tito ugyanis Briori-szigetén megállapodott erről: a jugoszlávok adnak menedéket a kormány kommunista tagjainak. Szoldatics azért telefonált, mert tudta, hogy hajnali négy órakor már kezdődik a Forgószél hadművelet, vagyis a szovjet invázió. Sem Tildyék, sem Bibóék nem voltak ebbe beleavatva, ők csak azt látták, hogy „eltűntek az elvtársak”. Deák András Miklós elmélete szerint – bár erről van írásos forrás is – Tildy Zoltán telefonált vagy telefonáltatott a Várba, hogy ébresszék fel a bíborost, azonnal menjen vissza a Parlamentbe. Ebben a helyzetben Tildyék – feleségével és László fiával együtt – azt gondolhatták: ha az elvtársak elmenekültek, akkor Mindszenty József bíborosnak is segíteni kell, biztonságos helyre kell juttatni őt. A hercegprímás először nem akart menni, csak azután indult el, hogy Tildy személyesen is felhívta. Hajnali négy és fél öt között ért a Parlamentbe.

S hogy Tildy Zoltán miért segített Mindszentynek? Deák András Miklós emlékeztetett rá: kisgazda politikus volt, köztársasági elnök. A Tildy házaspárnak volt egy lánya, aki hozzáment egy Cholnoky Viktor nevezetű diplomatához, aki Washingtonban volt Szegedy-Maszák Aladár nagykövet beosztottja, 1948-ig, az úgynevezett fordulat évéig, amikor Szegedy-Maszák disszidált. Cholnokyt ekkor Kairóba helyezték misszióvezetőnek. Onnan ő levelezgetett Szegedy-Maszákkal és néhány, még Budapestről ismert diplomatával, amit a követség kommunista tagjai természetesen észrevettek és feljelentették. Ezt követően Cholnokyt hazacsalogatták Budapestre, azzal az ürüggyel, hogy a külügyminiszter beszélni akar vele, valószínűleg előléptetik. Ő haza is jött, és az ÁVO még a külügyminiszter szobájában letartóztatta, decemberben már ki is végezték, amerikai kémkedésért. Ezt követően Tildynek le kellett mondania a köztárasági elnöki posztról, házi őrizetbe kényszerítették. Lányuk és az unokájuk Amerikába ment, nem tudták őket hazacsalogatni. Ebben az összefüggésben kell tehát nézni azt, hogy Tildy Zoltán segített Mindszenty Józsefnek, hogy menedéket kaphasson az amerikai követségen. A Tildy családnak ehhez megvolt az amerikai kapcsolata, Szegedy-Maszák Aladár személyében, aki akkor már az amerikai magyar emigráció egyik vezéralakja volt, élő kapcsolatokkal. Valószínű, hogy neki telefonáltak, azzal, hogy Mindszenty Józsefnek menedékre van szüksége. Szegedy-Maszák betelefonált az amerikai külügyminisztériumba, az ügy Eisenhower amerikai elnökhöz jutott, és ő megadta a menedéket. Deák András Miklós külön kihangsúlyozta: Mindszenty József sem menedékjogot, sem oltalmat nem kapott, hanem menedéket.

Somorjai Ádám beszélt Turchányi Albert Egon római katolikus pap szerepéről, aki mindössze néhány napig, 1956. október 30. és november 8. között volt Mindszenty József titkára. November 4-én oltalmat kapott az amerikai követségen. November 9-én Bain Leslie Balogh amerikai-magyar újságíró gépkocsijával gyógyszerért indult Bécsbe. Este, sötétben, indultak el. Bain Balogh Turchányi lelkére kötötte, hogy amerikai rendszámú kocsival mennek, ő amerikai állampolgár, Turchányi tehát ne szólaljon meg, bármi történik. Tatabánya környékén kaptak egy ellenőrzést. Bain Balogh megkérdezte tőlük, kik maguk? Magyarok vagyunk, válaszolták. Hála a magyarok Istenének! – kiáltott fel Turchányi Albert Egon bácsi. Erre kirángatták a kocsiból, összevissza verték, kiderült, hogy munkásőrök. Az amerikai Bain Baloghot hajnalban elengedték, Turchányit pedig koncepciós perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban részleges közkegyelemmel szabadult.

A könyvbemutatón elhangzott a kérdés: vajon miért töltött tizenöt évet Mindszenty bíboros az amerikai követségen, amikor eredetileg ideiglenes tartózkodásról volt csak szó? Azért, mert a négy szereplő – Mindszenty József, Kádár János, a Vatikán és az Amerikai Egyesült Államok – érdekei nem estek egybe, nem értettek egyet.

Ádám atya felidézte: 1958. október 9-én elhunyt XII. Piusz pápa. Ackerson ekkor bement Mindszentyhez és megkérdezte tőle: bíborosként el akar-e menni Rómába a pápaválasztásra, a konklávéra? Mindszenty azzal reagált: ha a magyar rezsim esetleg hajlandó lenne kiengedni az országból, soha nem jöhetne vissza a követségre, és azt sem engedélyeznék, hogy szabadon élhessen Magyarországon. „Nem hagyhatom el az országot, már minden antikommunista politikus elhagyta vagy meghalt, én maradtam egyedül.”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír