Egyik feldolgozatlan, fehér foltja volt a magyarországi történetírásnak, egyúttal az egyháztörténetnek is az Esterházyak cseszneki ágának múltja. Mivel a család levéltára a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárba került, amely a rendszerváltásig csak korlátozottan volt kutatható, így annak magyar vonatkozású anyagát kevesen ismerték, még kevesebben publikálták. Ez most megvalósult, s így hiánypótló kiadvány születhetett. Sok új adattal és megközelítési lehetőséggel gazdagították a kutatást a régészet, műemlékvédelem, antropológia területéről érkező szakemberek (nemzetközi szerzői gárda) és a személyes emlékezet őrzői, hangzott el a könyvbemutatón, ahol Hermann István, az Esterházy-emlékekben gazdag veszprémi egyházmegyei település, Pápa városi könyvtárának igazgatója méltatta a kötetet.

Elmondta többek között, hogy a kutatás eredményeként értékes családi műkincsek, gyűjtemények és fényképek kerültek elő és sikerült pontosítani az Esterházy család cseszneki ágának kialakulását. A felvidéki eredetű család ősei a Szigetköz kismeneseinek életét élték századokon át, amikor a XVI. század első felében a már galántai előnevet viselő Esterházy Ferenc először került be megyei tisztségviselők sorába, alispán lett, majd a család köznemesi sorba emelkedett, s később a bárói rangot is megszerezték. Megismerjük belőle az Esterházy-család archívumának történetét a családi uradalom kialakulásának és tulajdonosainak teljes körét egészen a XX. század végéig. Bepillanthatunk a főúri család embert próbáló élethelyzeteibe, a család kihívásokra adott válaszaiba, mai életébe.

Az Esterházyak a magyar történelem legjelentősebb famíliái közé tartoznak, több százezer hold birtokkal, jobbágyok százezreivel. Főúri udvaraikban kisebb királyi udvarok fénye ragyogott. A család tagjai között, nádorok, főispánok, hadvezérek, érsek-püspökök kerültek a magyar közéletbe, mutatott rá Hermann István. Sokan lettek hősi halottak, emigránsok, akik a nemzet szabadságáért vállalták sorsukat.

Többek között megemlékezik a könyv Esterházy Imre (1689–1763) (jobboldali képünk) galántai grófról, aki váci, zágrábi, majd veszprémi püspök lett, később esztergomi érsekké emelkedett. Olvashatunk a kötetben például  a püspök veszprémi székesegyházi és felvidéki építkezéseiről Galántán és Pozsonyban. De a család világi tagjai is számos templomépítkezésben mecénási feladatokat vállaltak. Bemutatja a könyv Pápán és környékén Esterházy Károly püspök (1725–1799) (baloldali képünk) város- és templomépítő mecenatúráját is. Eszterházy Károly papi pályáját Pápán kezdte, váci majd egri püspökként szolgált az Egyházban. Pápán ő építtette a plébániatemplomot és a városi kórházat, valamint az egyházmegyében mintegy száz templom építése is az ő nevéhez fűződik. Vácott ő kezdte meg a bazilika építését. Egri püspökként 1759–1799 között Devecser ura volt; a várat barokk kastéllyá építtette át. Ő hozta létre a kastélytól keletre fekvő parkot is. S ő volt, aki előkészítette az egri püspökség érseki rangra emelését.

A XVII. századtól az Esterházy-család egymást követő zeneszerető tagjai hatalmas vagyonuk tekintélyes részét áldozták a templomi és világi zeneélet felvirágoztatására. Esterházy Miklóst (1582–1645), aki az család első bárói rangú képviselője lett, Kismartonban a zenei együttes megteremtőjeként tisztelik. Fia, Esterházy Pál (1635–1713), Magyarország nádoraként hozta létre az első jelentős templomi együttest a kismartoni kastélyban. Muzsikusait Bécsből szerződtette, vagy ott képeztette. Esterházy Pálban az első Európa-szintű zeneszerzőnket is tisztelhetjük, akinek „Harmonia caelestis” (Mennyei harmónia) című kantáta gyűjteménye becses értéke az európai és az egyházi zeneirodalomnak. Szépirodalmi, egyházi irodalmi tevékenysége is jelentős volt, magyar és latin nyelvű imádságokat, prédikációkat, verseket írt.
A bemutatott tanulmánykötetben 20 szerző 17 tanulmánya olvasható, s a tudományos értekezéseket 140 értékes archív fotó egészíti ki, illusztrálja. A kiadványt a megyei levéltár igazgató-helyettese Márkusné Vörös Hajnalka szerkesztette. A reprezentatív kötet elnyerte az Év Levéltári Kiadványa Díj második díját.

Toldi Éva/Magyar Kurír