Kiállítás nyílt Veszprémben az üldözött papokról, szerzetesekről

Limbacher Gábor múzeumigazgató bevezetőben utalt rá, hogy a kiállítás kommunizmus áldozatainak emléknapján nyílt meg, valamint hogy az időpont egy másik jubileummal is összefügg: éppen 1700 éve ugyanis, hogy az első nagy keresztényüldözés időszaka véget ért, s ekkor adta ki Nagy Konstantin a milánói ediktumot, amely rehabilitálta a keresztényeket, visszaállította őket birtokaikba és jogaikba. Vagyis utalás a kiállítás arra is, hogy elérkezett végre az az idő, amikor az üldözött papok-szerzetesek sorspróbáló életét, szorongattatásait is felfedve megismertethetik a kommunista időszak eddig kevésbé feltárt, kegyetlen egyházüldöző módszereit is a nyilvánossággal, s a megkínzottak áldozata és helytállása előtt tiszteleghetnek.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kiállításon igazi szabadsághősökkel találkozunk, akik, mint minden szabadságharcos, szinte természetfölötti erővel szálltak szembe a szabadság eltipróival. Papokként, szerzetesekként azonban nem fegyverrel, hanem szelídségükkel, békességszerző helytállással, Istenhez és hivatásukhoz méltóan, áldozatvállaló hűséggel szolgáltak az embertelen körülmények között is.

„A megkínzott papok és vértanúk az Egyház aranyfedezetét jelentik és minket is bátorítanak arra, hogy merjünk tanúságot tenni egy olyan korban, ahol hiányoznak a nagy érzések, ahol a megrendülés és a megtisztulás katarzisa helyett az elhallgatás és a maszatolás cselekedeteivel találkozunk” – mondta megnyitó beszédében Takáts István atya, a Padányi Biró Márton Katolikus Gyakorlóiskola lelki igazgatója. Hozzátette: e kiállítás segít, hogy azok szemébe nézzünk, akik tudtak más választ adni, mint a mindenáron való túlélés, a megalkuvás vagy az érdek szülte kompromisszum. A rájuk való emlékezés nemcsak történelem, hanem lehetőség is, mutatott rá. Lehetőség saját jelenünket, annak lehetőségeit és feladatait megérteni, életünket és hitünket pedig az ő életpéldájuk segítségével megújítani.

Majd történelmi visszatekintést végzett a kommunista egyházüldözés időszakára, végig kísérve a kommunista államnak az Egyház közéletből való teljes kiszorítására irányuló és megsemmisítésére törekvő intézkedéseiről. Ugyanakkor szólt az Egyház képviselőinek megroppanásáról is, a békepapságról, a Vatikán keleti politikájáról, válaszokat keresve a miértre. Mint mondta: ma már nyilvánvaló, hogy a túlélés esélyeit keresve a keleti politika kísérlete kudarcot vallott. A megosztottság, a terhelt múlt mindmáig árnyékként vetül ránk. Végül a kiállításon látható vértanú papokra emlékeztető relikviákra utalva kiemelte, azok ma is üzennek mindannyiunknak: „Ne azoktól féljetek, akik a testet megölik, hanem azoktól, akik a testet is és a lelket is a kárhozatba taszítják” (Mt. 10,28.).  E vértanúk életpéldáján keresztül tanuljuk meg életünket úgy látni, hogy az nemcsak a kereszt felé, hanem a Föltámadott nyomában halad, zárta gondolatait az atya.

A megnyitón közreműködött Prevoz János oratóriuménekes, a veszprémi Szent Mihály bazilika kórusa, Dominek Anna színművésznő.

Toldi Éva/Magyar Kurír