Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek; Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke; Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke;  Verő Tamás rabbi; a rendezvényt szervező Sant’Egidio közösség nevében pedig Szőke Péter mondott köszöntő beszédet.

Bevezetőjében Szőke Péter felidézte: II. János Pál pápa a párbeszéd teológiájának ikonját festette meg, amikor 1986 októberében Assisibe hívta a nagy világvallások képviselőit, hogy soha többé ne egymás ellen, hanem egymás mellett imádkozzanak. A Sant’Egidio közösség azóta Assisi szellemében évről évre rendezett hasonló találkozót. 1996-ban Schweitzer professzor úr Rómában is részt vett a római találkozón, felszólalt az egyik fontos kerekasztal-beszélgetésen. Szőke Péter elmondta – mintegy magyarázatot adva arra is, miért rendez meg egy katolikus közösség egy ilyen rendezvényt –, hogy a párbeszéd ma már keresztények jellemző attitűdje: találkozás, a másik iránti érdeklődés, rokonszenv kifejeződése, vagyis egy életforma. Schweitzer Józsefet a jövő emberének nevezte, aki mércét jelent mindazok számára, akik hiszik, hogy szükséges és lehetséges együtt élni különbözőségeinkben is barátságban, testvériségben.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek köszöntőjében hálát adott Istennek a főrabbi életének kilenc évtizedéért, és elmondta: „fájdalmas és derűs évek lenyomata íródott ebben a kilenc évtizedben hazánk arculatára, fájdalmas, szörnyűséges és dicsőséges pillanatok határozták meg a magyarországi zsidóság életét is.” Hangsúlyozta: „amit főrabbi úr munkássága és személyes magatartása jelentett a zsidóság és a kereszténység viszonyában itt, Magyarországon, de nemzetközi vonatkozásban is, mi magunk tartozunk hálaadással és köszönettel.” Az igazság embereként méltatta Schweitzer Józsefet, utalva a héber Bibliában és a kereszténységben is megjelenő igazságosság és irgalmasság egyensúlyára. Felidézte azt a beszédét, amelyet Salkaházi Sára boldoggáavatása után mondott a Szent István-bazilika előtti téren. Erdő Péter bíboros kiemelte a párbeszéd keresésének fontosságát a feszültségekkel terhes időkben, és elmondta, hogy a párbeszédnek szüksége van a maga tekintéllyel bíró képviselőire. Schweitzer főrabbit nagyobb testvérként tisztelhetik a keresztények. Isten áldását kérte életére és azt kívánta, legyenek olyan tanítványai, akik továbbviszik szellemiségét nemzedékről nemzedékre.

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjét az első zsoltár szavaival kezdte, héberül és magyarul idézte: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint… hanem az Úr törvényében gyönyörködik…” Schweitzer József főrabbi életére vonatkoztatva a zsoltárt elmondta: ő valóban gyönyörködik az Úr törvényében és gyönyörködtet ezzel másokat. Olyan embernek nevezte, akinek az emberek szeretnek a közelében lenni, aki sokak tanítója. Sajátos bölcsességének és humorának érzékeltetésére felidézte, amikor a pannonhalmi apátságban járva a főrabbi egyszer megjegyezte János evangélistáról: „azért ez a János nem nagyon szeretett minket” – tette ezt annak az embernek a bölcsességével, aki képes keserű igazságokat is megfogalmazni, mert ismeri ezek gyökerét és tudja, hogyan lehet ezekkel is együtt élni.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke elmondta, milyen gyakran gyönyörködik a naponta útjába eső pesti zsinagóga épületében, és emlékeztetett arra is, hogy nem csak földrajzilag van közel egymáshoz az evangélikus templom és a zsinagóga: az 1838-as pesti árvíz idején az evangélikus templom az izraelita közösség sok tagjának nyújtott menedéket, és a második világháború idején is menedékül szolgált: szószékének üregében bújtatták zsidó testvéreiket. A Deák téren került felállításra a mintegy kétezer zsidó gyermeket megmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobra is – idézte sorban a múltbéli kötelékeket és kifejezte a jelen találkozásai felett érzett örömét. A 8. zsoltár szavaival köszöntötte a főrabbit, Szenczi Molnár Albert fordításában idézte: „Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk!...”

Verő Tamás, a Frankel Leó utcai zsinagóga rabbija, Schweitzer József tanítványa zárta a köszöntők sorát. Olyan emberként mutatta be a kilencvenéves főrabbit, aki valóban fényt és irányt mutat környezetében. Örömmel mondta el, hogy nemcsak tanítványa, hanem barátja, szinte családtagja lehet. Bölcs emberrel beszélgetni igazi tanulást jelent, és Schweitzer főrabbi tudásával senki nem veheti fel a versenyt – hangsúlyozta. Kiemelte azt a tanítását, hogy minden alkalomhoz találják meg a megfelelő zsoltárt – szép visszhangja volt ez az előtte elhangzó köszöntéseknek, amelyek szintén egy-egy zsoltárt hívtak segítségül.

Az ünnepelt Schweitzer József elmondta: olyan családban nőtt fel, ahol a zsoltár igéje valósággá vált. Egyéves volt, amikor édesanyja meghalt, ezért édesapja és nagyszülei nevelték fel.  Apjától tanulta a magyar irodalom, nagyapjától pedig – aki Veszprémben majd Budapesten volt főrabbi – a héber irodalom szeretetét. Végül Isten áldását kérte mindazokra, akik „a szeretet túlzó szemüvegén keresztül” szép szavakkal illették a köszöntések során.

A résztvevők az ünnepség végén összesen kilencven szál sárga rózsával köszöntötték Schweitzer Józsefet, és meglepetésképpen köszöntötték Erdő Pétert és Bölcskei Gusztávot is, akik idén töltötték be hatvanadik életévüket.

A rendezvényen közreműködött Bálint András színművész, valamint az Erdődy Kamarazenekar tagjaiból alakult vonósnégyes.

Fotók: MTI (Bruzák Noémi), Millisits Máté

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír