pápa az Apostolok cselekedeteiben leírt szentpáli megtérés szövegét elemezve rámutatott, hogy milyen mély összefüggés van a keresztények és Krisztus között, hiszen Jézus azonosítja magát azokkal a követőivel, akiket Saul üldöz. Amikor Jézus a mennybe ment, nem hagyott árván bennünket, hanem a Szentlélek elküldésével a vele való egységünk még intenzívebbé vált. A II. Vatikáni Zsinat megállapítja, hogy „Lelkének közlése által ugyanis titokzatos módon mintegy a saját testévé tette a minden népből meghívott testvéreit” (GLumen entium, 7).

A test képe segít bennünket az Egyház - Krisztus  kötelék mélyebb megismerésében, mely témát az apostol a második korintusi levelében alapoz meg különleges módon. Az Egyház nem egészségügyi, kulturális vagy politikai szervezet, hanem élő test, amely a történelemben él és benne halad. Ennek a testnek van feje, Krisztus, aki vezeti, táplálja és fenntartja. Ferenc pápa itt nyomatékkal leszögezte: ha elkülönítik a főt a testtől, azt nem tudja túlélni az egész személy. Éppen így az Egyházban is: mind szorosabb kapcsolatban kell maradnunk Krisztussal! Továbbá, ahogy a testben fontos az életnedvek keringése, éppúgy meg kell engednünk, hogy Jézus bennünk működjön, a minket vezető Igéje által és a bennünket tápláló eucharisztikus jelenléte révén és hogy az ő szeretete adjon erőt a felebarátunk iránti szeretetünknek. Mindig, mindig legyen ez így, kérte a híveket a pápa, hogy maradjunk egységben Jézussal, bízzunk benne, irányítsuk életünket evangéliuma szerint, táplálkozzunk a mindennapi imádságunkkal, az Ige hallgatásával és a szentségek vételével.

Ferenc pápa ezután az Egyház mint Krisztus teste másik szempontjára, a sokféleségből összeálló egységre utalt. Szent Pál leszögezi, hogy az emberi test, jóllehet számos és sokféle tagból áll, mégis egy testet alkot, éppúgy mi is, az egy Lélekben megkeresztelkedett keresztények egy testté lettünk. Az Egyházban van tehát sokféleség, különféle feladatok és szerepek, de nincs benne egysíkú azonosság, hanem a Lélek által osztott adományok gazdagsága. Létezik tehát a közösség és az egység, mindenki kapcsolatban van a másikkal és együtt alkotják a testet.

Jegyezzük meg jól, hívta fel a katekézise során a hívek figyelmét a pápa, hogy az Egyház részének lenni azt jelenti, hogy Krisztussal vagyunk egyesítve, tőle kapjuk isteni életét, ami kereszténnyé tesz bennünket. Vagyis az egyház részének lenni azt jelenti, hogy egységben maradunk a pápával és a püspökökkel, mint az egység és a közösség eszközeivel. Így megtanulunk felülemelkedni a személyeskedésen és az megosztottságon, továbbá megtanuljuk összehangolni mindannyiunk sokszínűségét és gazdagságát. A test és a tagok egysége szükséges az élethez. Az egység fölötte áll a konfliktusoknak! Ha nem kezeljük jól azokat, elválasztanak bennünket egymástól és elválasztanak Istentől is! A konfliktus segíthet növekedni, de okozhat megoszlást is. Ne menjünk a megosztottság, az egymás közötti harcok útján, hanem mindnyájan együtt haladjunk Jézus útján, a különbözőséggel együtt. Ez az egység kegyelem, amit az Úrtól kell kérnünk, hogy szabadítson meg a megosztottságtól, az egymás közötti harctól, az önzéstől és a pletykálkodástól. Mennyi kárt tud okozni a pletykálkodás! – fakadt ki a pápa. Éppen ezért, soha ne pletykáljunk! Soha ne beszéljük ki egymást! Soha! Mennyi kárt okoz ez a különféle keresztények között! Protestáns, ortodox, katolikus keresztények… miért is vannak megosztva egymás között? Sokkal inkább az egységet kellene keresnünk!

Ferenc pápa végül egy személyes élményét idézte fel aznap reggelről: „Ma, mielőtt eljöttem volna otthonról, negyven percig egy evangélikus lelkipásztorral voltam együtt. Együtt imádkoztunk az egységért. Igen, nekünk, különféle keresztényeknek kell együtt imádkoznunk azért, hogy az Úr adjon nekünk és köztünk egységet. Keressétek az egységet, ami az Egyházat alkotja és ami Krisztustól ered, mert ő adja nekünk az egység Lelkét – tanította Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás katekézisében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír