„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” mottóval rendezték meg április 20. és 22. között Leányfalun a XV. Országos Katekumenátus Konferenciát. Az MKPK Hitoktatási Bizottságának szokásos évi fórumán a katekumenátussal foglalkozó lelkipásztorok, világi munkatársak vettek részt.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Udvardy György pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hitoktatási Bizottságának elnöke nyitóbeszédében megfogalmazta a konferencia központi kérdését: Hogyan lesz a keresztségben megvallott hitből krisztusi elköteleződés, a mindennapokat átható életvitel? A főpásztor felvázolta a választ: Egyrészt el kell kerülni, hogy a kereszténységet pusztán viselkedési kódexnek tekintsük, de látni kell, hogy a Krisztus mellett hozott döntésből életviteli szabályrendszernek is kell következnie. Az életvezetés kialakításához kíván előadásaival segítséget nyújtani a konferencia – hangsúlyozta a püspök. – Ennek számtalan aspektusával foglalkoznak az előadások, mindig arra fókuszálva, milyen eszközöket tudunk segítségül felkínálni, hogy a mindennapi életvitelben segítsük a Krisztushoz való ragaszkodást.

Kató Csaba a szervezők részéről köszöntötte a mintegy nyolcvan résztvevőt: az ország különböző részeiből érkezett lelkipásztorokat, katekumen csoportok vezetőit, tagjait. Felvázolta a konferencia alapgondolatát és témavezetését. A kereső számára kulcskérdés az életvezetés – indokolta a témaválasztást, és ismertette a programot.

Az első nap Udvardy György és Heidl György megalapozó előadásaival – ezekről tudósít írásunk –  nyitotta meg a témát. A második napon Pál Feri atya előadása a mai ember életvezetésével foglalkozik; Nobilis Márió Szabály és szabadság Krisztus követésében címmel a téma pasztorális szempontjait emeli ki, és arra keresi a választ, milyen hozzáállást kíván a lelkipásztortól a mai ember vezetése. Kajtár Edvárd A keresztény élet spiritualitása címmel az imaéletre nevelés feladatával foglalkozik a konferencia zárónapján. A plenáris előadásokat három szekcióra bontott műhelymunka egészíti ki.

Udvardy György Élet Krisztusban címmel tartotta meg a konferencia témabevezető előadását. Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan Ő járt – idézte a püspök a jánosi levelet, kijelölve a hit melletti döntés útját. Majd így folytatta: A húsvéti időszakot éljük. Felismerve és megvallva a hitet minden új fényt kap életünkben. Hogyan éljünk ennek erejében? Választ keresve Krisztus személyéhez kell fordulnunk, aki maga az örök élet, így az élet teljességét tudja adni nekünk. Az örök ige életet ad, életet hirdet, mert hatalma van a bűn felett. Benne van az elveszettség és legyőzésének tapasztalata, így adja az élet teljességét.

Feltámadása megkerülhetetlen tény, ha azt keressük, mi az élet teljessége – mutatott rá Udvardy György. A hitbe való beavatás folyamatában – a keresztségben – újjászületést élünk meg, Krisztus még ennél is többet ad, elküldi a vigasztaló, megerősítő Szentlelket. A keresztségben új megismerés születik, új módon kezdjük érteni a világot. Életünkben Krisztus lesz mindenre kiterjedően a rendező elv. A liturgiában felfedezhetjük saját hitünket, belehelyezkedhetünk az egyház gyakorlatába. Benne megnyílik a tanítás. Az új élet döntéseket kér, olyanokat, melyek megállják a helyüket akkor, ha utunk az életre, de akkor is, ha a halálra mutat. Őszintén szembe kell néznünk korábbi életünkkel, és ki kell alakítanunk az újat a szabadság és törvények összhangjában. Az új élet, a krisztusi közösség szolgálatot kíván, egymás terheinek hordozásában fejeződik ki együvé tartozásunk.

A feltámadott élet az öröm, a radikalitás, a szolidaritás, a szeretet, a remény, a kultúra, az új törvény, a szabadság, a kezdeményezés, a szentség alapján ismerszik meg. A „Hogyan éljek?” kérdésre válaszolva tehát Krisztusra mutatunk. Tudnunk kell, hogy az elköteleződés nem zárja ki a kudarcokat, de életünk akkor is bőségben lesz, ha kudarcokat tapasztalunk meg. Jézus ebben a helyzetben is bátorít: „Kezdd újra!” Végezetül Udvardy György Máriát állította a jelenlévők elé követendő példaképül, hiszen benne valósul meg a krisztusi élet.

Heidl György, a Pécsi Egyházmegye kulturális, tudományos és kommunikációs igazgatója  A hitigazságok és az életvitel címmel tartott előadást. A korai – negyedik századi – egyház kateketikai gyakorlatát mutatta be. Egy epiktétoszi idézettel rámutatott, mennyire nagy a hasonlóság célokban és eszközökben is az akkori filozófiai iskolák, de az akkori és a mai helyzet között is. A sztoikus iskolához tartozó filozófus – aki egyébként Pál apostol kortársa – „életvezetési tanácsai” is a boldogságkeresésben akarták segíteni az embert, és a kereszténység is – mint „összetett filozófiai iskola” – életvezetési útmutatást adott – emelte ki a patrisztikával is foglalkozó egyetemi tanár. A korai keresztény gyakorlat számos megfontolandó tanulsággal szolgált. A keresztséget a beavatás szertartásaként írta le, a katekéta püspök szerepét pedig mint a filozófiai tanítóét.

Mi különbözteti meg mégis a „mi iskolánkat” a többitől? – tette fel a kérdést az előadó. Heidl György válaszában bemutatta a beavatás lépéseit, eszközeit, mindezt abból a szinte unikumnak számító leírásból, amit Szent Ágoston megkeresztelkedéséről jegyzett fel az egyik kortárs. Kiemelt néhány részletet abból a folyamatból, hogyan lett a katekumenből neofita, majd a „győztes tábor tagja”. Ennek fontos lépése volt, amikor a püspök rövid magyarázat mellett átadta a megértés érdekében négy részre bontott hitvallást, majd ezt egy héttel később, virágvasárnap számon is kérték, így készítve fel a húsvéti ünnepélyes hitvallásra. Mindez szóban történt, nem jegyezték le a tanításkor elmondott szavakat. Fontos mozzanat, hogy mindent meg kellett jegyezni, mégpedig azért, hogy mindez az ember sajátjává váljon, identitást adjon neki.

Amit „befektetett” a hitvallásba, az töltötte meg szívét. A hitvallás magyarázatát adó püspöknek pedig abból kellett kiindulnia, mire fogékony az, aki őt hallgatja, milyen állapotban áll előtte. Az élőszó eszközét használva kellett formálni lelkét. A Szentíráshoz odatette a tradíciót és szentségekben a szó erejét, hogy tanítása eleven és élő legyen. A tanításban a katekumen verset hallott, így azt könnyebben megjegyezte. A korai egyház minden érzékszervre figyelt a hithirdetésében – mondta az esztétika professzora. Majd a folyamat következő eseményéről beszélt, az ünnepélyes hitvallásról. Ekkor a jelölt kiállt a hívő közösség elé, és elmondta az apostoli hitvallást.

„Hiszek egy Istenben” – mondta ki újjászületve, ekkor ő már nem hitjelölt volt, hanem az, aki már találkozott Krisztussal. Ezt követően kapta meg a szent kenetet, viselt fehér ruhát egy héten át, majd a következő vasárnap részesülhetett az Eucharisztiában, s lett a „győztes tábor tagja”. A keresztény tanítás arra is útmutatást ad, milyen hatással van az emberre a bűn, amikor hatására az ember nem azt teszi, amit akar, amikor érzékszervei, képességei nem működnek jól. A korai kereszténység e jól kidolgozott módszertanát mutatta be Heidl György előadásában.

Udvardy György kérdésünkre elmondta, a konferencia mindenkori témaválasztásakor abból indulnak ki, hogy konkrét segítséget kell adniuk a résztvevőknek, és folyamatosan keresniük kell, mi foglalkoztatja a megtérőket, milyen kérdéseik, problémáik vannak, és mi az egyház szándéka. Ezt próbáljuk ötvözni – mondta a hitoktatási bizottság elnöke.

A ma embere elsősorban életvezetésben, konkrét helyzetek megoldáskeresésében fordul az egyházhoz – fogalmazta meg a konferenciát előkészítő kérdőíves felmérés tapasztalatait. Rámutatott: Az emberek elvárják a személyességet, őszinte kérdésekkel keresnek meg minket. Kérdéseiket meg kell becsülni akkor is, ha azok nem globálisak, nem az egész életre vonatkozóan várnak választ, hanem abból indulnak ki, mi az, ami az adott élethelyzetben szükséges. Ezeket tiszteletben tartva próbáljuk megfogalmazni, mi hitünk válasza, szem előtt tartva a krisztusi teljességet. Bár egyre több a felnőtt meg nem keresztelt, de azok száma is nő, akik az egyháztól várnak válaszokat.  

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír