Évek óta a Bosco Szent János ünnepéhez közel eső szombaton találkoznak a főegyházmegye hitoktatói, hogy elgondolkodjanak azon, mit is jelent katekétának lenni. „Összegyűlünk elgondolkodni, hálát adni, megerősödni… egyáltalán csak együtt lenni egymással és az érsek atyával” – fogalmaz beszámolójában Antal Ilona. „A nehézségeink nem szűnnek meg ekkorra sem, de ilyenkor azt a megtiszteltetést nézzük, hogy kiválasztottak vagyunk valami nagyon szépre, nemesre. Kiválasztottak vagyunk arra, hogy Jézus tanúi legyünk, különleges módon, tanítóként az iskolában, a világban. Tanúskodjunk és tanítsunk Jézusról, és közben igazi pedagógusként formáljuk a ránkbízottak életét, lelkét. Ez a hivatás megfényesíti az életünket, értelmet ad küzdelmeinknek.”

A résztvevő több mint hatvan hitoktatót Vasáros József atya, a Hitoktatási Bizottság vezetője köszöntötte.

Bosco Szent János liturgikus ünnepe kapcsán, és további nagy tanítókat – Szalézi Szent Ferencet, Merici Szent Angélát és Aquinói Szent Tamást – kiemelve Márfi Gyula érsek a szentmisében megjegyezte: mindegyikükben közös volt, hogy nagyon tisztelték, szerették a Szűzanyát. A „szelíd szentek” közül Merici Szent Angéla és Bosco Szent János pedagógiai tanácsaiból adott át néhányat a résztvevőknek a főpásztor.

„Kérlek is titeket, hogy viseljétek gondját minden rátok bízott leánynak! Mindegyik legyen szinte a szívetekbe vésve: ne csak a nevüket ismerjétek, hanem életkörülményeiket is! Nem lesz ez nehéz feladat, ha igazán egész szívből szeretitek őket! … Még arra is kérlek, hogy vezessétek őket szeretettel, szerényen és barátsággal, semmiképpen sem zsarnokoskodva és keménységgel… Legyetek hát mindenkihez kedvesek, és ügyeljetek arra, nehogy erőszakkal akarjátok megvalósítani azt, amit parancsoltok. Isten ugyanis szabadságot adott mindenkinek, és ezért ő senkit sem kényszerít, csak hív, biztat és bátorít. Ha pedig alkalomadtán mégis szigorúnak kell lennetek, mert így kívánja a leányok helyzete és jól felfogott java, akkor ebben is a szeretet és a lelkekért való buzgóság vezessen benneteket.” (Merici Szent Angéla)

„Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; …  Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen kiirtottuk volna. Ne legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban, mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik fiaik igazi megjavítására és jobbá tételére törekszenek. Az igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.” (Bosco Szent János)

A szentmise után a Gizella-teremben a közelmúltban Szent Gellért-díjban részesült Csikós Zoltánné és Reitter István hitoktatókat köszöntötték; énekeltek és beszélgettek egymással és az egyházmegye főpásztorával.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír