Porig égett ház, Füzéren…                                       

Messzi tájak romboló tragédiáit ,,túlélő” Szűzanya-szobrokat mutatunk be sorozatunkban. De most nem megyünk messzire:

Egy vasárnap volt, az Úr napja, október végén… A füzéri Takács Imréné éppen templomban volt férjével. Mikor hazaérve kinyitották az ajtót, a lángoló konyhával szembesültek… A férfi bement, hogy kivigye a gázpalackot, de az már forró volt és elkezdett fölfúvódni, így okosabbnak vélte, ha kimenekül a házból. Nagyon jól tette, hiszen a palack hamarosan fölrobbant. Semmit nem lehetett megmenteni, annyi ruhájuk maradt, ami rajtuk volt, ám egy nappal később Rózsika azt mondta Tóth Gábor plébánosnak: ,,Képzeld, atya, megvan mindenem!” Megmaradt ugyanis a Biblia, a feszület, a rózsafüzér…

Rózsika szerint a tűz oka az lehetett, hogy a repedt platnijú sparheltből, – amelyre áttette a gázról a készülő ebédet – kifújta a szikrát az erős szél. Még harmadnap is volt parázs a gerendákban, a háziak az üszkök között nézegették addigi életük megfeketedett tárgyait…

Az asszony – aki három évvel ezelőtt rákból való csodálatos felgyógyulásáról tett tanúságtételt a Szent István Rádióban, ezt a tragikus esetet is felhasználja arra, hogy másokat erősítsen a hitben. Még maga a plébános atya is rácsodálkozik lelki erejére. Kérésünkre elmesélte, hogyan élte meg ő az eseményt.

– Első gondolatom ez volt: Rózsiék életét a szentmise mentette meg. Két és fél éve is történt egy hasonló tűzeset, az is vasárnap reggel: az áldozatot álmában ölték meg a füstgázok… A mostani tűz estéjén Rózsi néni lánya rám írt: ,,Atya, ha van egy kis időd, beszélj anyával. Ráférne egy kis lelki támogatás.” Én bizonytalankodva válaszoltam Timinek: ,,Még én is a hatása alatt vagyok, bevallom, félek anyával találkozni. Most nem nagyon tudok mit mondani neki, csak imádkozni tudok érte.” Másnap délelőtt csengettek. Alig hittem a szememnek: Rózsi mama állt az ajtóm előtt. Zavaromban lassan nyitottam ajtót és köszönés nélkül ennyit mondtam:

,,Megelőztél. Épp tegnap este írtam Timinek, hogy nem merlek még megkeresni.”

,,Nem baj, atya! Én akarlak most vigasztalni! Képzeld, megvan mindenem!”

,,Hát ezt meg hogy érted?”

,,Úgy, hogy megmaradt két Biblia, egy csomag szentelt gyertya, egy rózsafüzér, egy feszület, pár imakönyv és két kis flaska szentelt olaj.”

,,Az jó. Felmehetek lefotózni? De nem úgy, mint egy katasztrófaturista. Jó lenne a közösségi oldalon kívül az Új Misszióban is megjelentetni, újabban írogatok oda ,,Papbácsis” sztorikat.

,,Nyugodtan, atya! Így most én segíthetek lelkileg azoknak, akik eddig nekünk segítettek…”

Példaadó hozadéka a szomorú eseménynek az is, hogy a fedél nélkül maradt házaspár számára gyűjtés indult a faluban és az interneten is. Sokmindent kaptak a hirtelen szükségben, és folyamatosan csökken a hiányzó dolgok listája. Hatalmas összefogás van a faluban. A ház újjáépítéséhez kaptak gerendát, cserepet, építőanyagot… – de persze nagyon messze még a vége… Ám kitartást ad a nehézségekhez mély istenhitük mellett a segítség megtapasztalásából eredő, ujjáéledő bizalom az emberekben… Nem is gondolták, hogy ennyi jószándékú, segítőkész ember van…   D. K.